Alapvető példaútmutatás a kritikai szintű gondolkodás mibenlétének, és fontosságának megértéséhez, elsajátításához; valamint pár szó az általános gondolkodásmódjaimról
Ez a bejegyzés Blog-alappillér, azaz olyan tartalom, amelyre a KG-Blog bejegyzéseit alapozza.
Hosszú ideje tervezem már ezt a bejegyzést, "le sem merem írni", de tulajdonképpen előbb kezdtem el írni, mint a blogot megtervezni, viszont eddig nem volt egészen kiforrott, ill. minden kapcsolódó témárészt illetően jól átgondolt, és kidolgozott a bejegyzés ahhoz, hogy a vele nyújtandó kép eléggé összeállhasson, és meglehet, hogy ez még most sem lesz így (megj.: a jelen bejegyzés vázlatosan a piszkozataimon alapul, de a legjava frissen lett megírva, és ezen sorok a többi tervezett bejegyzésemre is val'sz'eg ugyanígy vonatkozni fognak majd...), DE én mostmár nem húzom tovább az időt ezzel. Annyiban maradok magammal, hogyha valamit még időközben hozzátennék a továbbiakhoz, meg lesz a lehetőségem erre szerkesztéssel, vagy kommenteléssel. "Slussz-passz", ez van, csak lássunk már neki végre!
Ez a bejegyzés eredetileg a legelső, és legalapvetőbb pillér szeretett volna lenni a blog életében, megmagyarázva pl. a blog névválasztását, ami éppenséggel azért a kritikai gondolkodás lett, mert egyrészt úgy gondolom, hogy képes vagyok jobban elvonatkoztatni, kritikusabban gondolkodni az átlagnál, és az ebből fakadó gondolataim megosztását szántam a jövőben elérendő célnak, hogy példát mutathassak, és segíthessek az ún. átlagnak, és persze bárki másnak (közvetve magamnak is, hiszen ti pedig - adott esetben - a magatok gondolataival fogjátok csiszolgatni az enyéimet :)) a világ dolgaiban való előrejutásban, ezzel együtt pedig azért is érdemes ismertetnem az általános gondolkodásmódomat, mert az valószínűleg végig fogja kísérni a blog életét, és jobb, ha már az "elején" tisztázok bizonyos dolgokat.
Másrészt fontosnak tartom azt is, hogy az emberek felismerjék, ráébredjenek a gondolkodás kritikai szintűre emelésének fontosságára, és ezáltal mibenlétére, és akik le vannak ragadva egy bizonyos "reflex-gondolkodásmódnál", azok kezdjenek el törekedni a fejlődésre, de úgy, hogy az olvasóim ne csak egyszerűen az én szintemet próbálják meg elérni, hanem ha tudnak, akkor törekedjenek az ezen való túllépésre is: ne a gondolkodásmódom "ellesésére", hanem a (megalapozott) kritikusság el-saját-ítására törekedjen mindenki!
Ahogy azt a - végül ténylegesen is - legelső bejegyzésemben is írtam: nem gondolom magamat a kritikai gondolkodásban legelőrébb járó embernek a világon, egyszerűen csak fontosnak tartom a törekvést a kritikai szintű gondolkodás elsajátításának feszengetésére, és ezért aztán ennek gyakorlására hívom fel a figyelmet, kvázi hirdetem a nagyvilágnak. Tehát a cél nálam ugyan több rétegben jelentkezik, de végtére mégis "csak" az a bizonyos Kritikai Gondolkodás az.
Mielőtt viszont még rátérnék az általános gondolkodásmódom "konkrét mélységeire", csak kezdjük a dolgot szépen az elején, és fokozatosan haladjunk előre a témában!
Mindannyian tanúi vagyunk a világ nagyiramú változásainak, amelyek jórészt az ismeretes 'információs robbanás'-nak köszönhetőek. Alig egy-két évtized alatt annyira berobbant a mindennapi életünkbe az információk sűrűje, hogy már akkor is állandóan kapjuk azokat (legyen az értékés-, vagy dez-információ), ha éppen nem is akarjuk. Ömlik a mindenféle mindenhonnan, és ebben a kavalkádban nagyon nehéz kiigazodni...
Főleg annak, aki meg sem próbálja, mert azt gondolja, hogy ő aztán látja a helyes utat, csak éppen nem alapozza semmire... Ott meg aztán tényleg értelmét veszti a dolog (és nem biztos, hogy csak látszatra), hogy aki meg azzal ellentétben teljesen mást gondol helyesnek, az is csak mindenféle elgondolkodás nélkül vélekedik így. Túl sok ember, kommentelő átlátszó ebben a dologban...
Elsősorban az internetet böngészve, fórumokon, chat-oldalakon, videók alatt, hírportálokon, meg úgy általánosságban minden internetes helyen lehet ezt remek módon nyomonkövetni, ahogy kirí ebből a nagy egészből az emberek "megmondani a tutit-rajongása", de közben mindenki, és minden "fél" úgy gondolja, hogy neki van igaza, közben meg éppen annyira mutatkozik a kép ennek ellentetjére: látszik a sablonosság, hogy az emberek nem is igazán a saját gondolataikat mondják ki, és főleg annyira látványosan nem mondanak okos dolgokat, mint azt hinni szokták, hogy az nemigaz. Ezügyben látom kiemelten fontos szerepűnek azt a mozzanatot, hogy ejtsek néhány szót a gondolkodásról, és hogy szóismétlő legyek, hát bizony a kritikai gondolkodásról. Hogyan lehet ezt elérni, mi számít kritikainak, vagy miért nem mindig elég okosak azok, akik azt képzelik magukról? Mi hibádzik?
Vannak általánosan elkövetett, visszatérő hibák, amelyeket mindegyik "oldal" űz, és ezek nem abból fakadnak, hogy a helyes úton járnak-e, a véleményük valóban a megfelelő oldalról közelítik-e meg a dolgokat, hanem egy általános gondolkodásmódbeli módszertani hiányosságról van szó. Az emberek gondolkodnak, csak nem kritikusan, nem elvonatkoztatva, nem precízen, nem figyelnek oda mindenre, nem gondolnak a dolgok mélyére. Lökik azt, amit máshonnan hallottak, mert hisznek azok (egyébként koránt sem töretlen...) igazságában, de elfelejtenek valamit! A törekvést a fejlődésre! Kedves olvasó, te is nézz magadba! A blogom mindenkihez szól, lásd a szlogent is: "Kritikai gondolkodás kerestetik ... épp úgy, nálad is!" Pontosan erről van szó, és ennek mibenlétét, illetve miben nem létét :) szeretném ragozni egy kicsit a továbbiakban.
A gondolkodásmódod, viselkedésed megválasztásától függően nagyon is felelős vagy abban, hogy azokkal mit okozol, vagy mit hozol létre, mit idézel elő (vagy mi hasznosat mulasztasz el éppenséggel), még ha éppen nem is von felelősségre senki, mert ezt végülis az élet végzi maga. Te, és a "behatás-köröd"-be tartozó környezeted isszátok meg a levét, ha olyat eredményez... Már ha képesek vagytok azt érzékelni, belátni...
Ha már nagyon nem akaródzik a dolog, hát direkt nem gondolkodni még talán hagyján, de az igazán káros az tud lenni, ha rosszul gondolkozol, mert annak függvényében félreismerheted a világot, és ahhoz szabályosan nem kapcsolható módon fogsz viselkedni direkt, és akaratosan, és ezzel megnehezíted nem csak a saját dolgodat, de a másokét is abban, hogy tisztán láthassatok, és aszerint határozhassátok meg a döntéseiteket...
Ezért nagyon nem mindegy, hogy ha már egyszer gondolkozol, hát törekszel-e is arra, hogy az ismereteidet bővítsd, és ezáltal fejlődj, további szintre juss az egyes gondolatokkal, és azok megfejtésével.
Tehát nem árt törekedni, és meg-meg állítani magunkat néha, hogy biztosan elég jól odafigyelünk-e mindenre; precízen, mindenre gondolván, és számítván, hogy nehogy ismét csapdába ejtsen az újabb hibás gondolatmenet, amiről közben minden alkalommal elhiszed azt, hogy "ezaz, végre a helyzet magaslatára értem", és sikerült megértened mindent...
Mindig éberen, körültekintően kellene gondolkodni, és feltételezve, hogy talán van többminden is a dolgokban, vagy azok mögött, mint amit időnként látsz, és gondolsz róluk.
Ne az igazad megtalálására, hanem az igazság felderítésére törekedj, és ezt tanítsd meg másoknak is, hogy ne kelljen mindenkinek annyi felesleges kört futnia!
Egy kicsit továbblépve pedig mostmár rátérek az egyéb gondolataimra is, amelyek a világhoz való hozzáállásomnak, és gondolkodásmódomnak is irányt mutattak eddig, és valószínűleg fognak ezután is. Szeretném, ha ti is megismerkednétek, találkoznátok ezekkel.
Kezdésként jövök egy okossággal, ami egy idézet, de immáron mottóként is használva:
"...a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel."*
Bár nincs olyan ember, aki mindent tudó, mindenről értesülő lenne, de gondolkodásra mindenki képes az ő általa megismert tudásanyagból. Adott tudnivalók alapján a logika (mint a dolgok haladásának iránybeli megfejtése) mindig csak egyetlen egyféleképpen vezethető csak le helyesen. Minden más esetben csak akkor mutatkozhat eltérés, ha az ember az adott adatokból vagy valamit nem tud, vagy kifelejt, kihagy, pontatlanul idéz fel, vagy ha az adott adatoknál többet is tud olyasvalamit, ami az elgondolásba beleilleszthető (tehát témábavágó).
Vagyis, bár a logika elvileg (általános értelmezésben) mindig csak ugyanarra enged következtetni, de a gyakorlatban számolunk azzal, hogy ez minden egyes külön adathalmaz esetén mindig más, és más eredményt szül!
Az, hogy mire tudunk következtetni az az adott adatok meglétéből, vagy meg nem létéből adódik. Az emberek pedig különböző tudásúak, így ha csak nem konkrét matematikai példáról van szó, sokszor nagyon eltérő következtetések jönnek ki, és nem biztos, hogy bárkinek is igaza van tulajdonképpen. (Egy valaki mindig pont szokott lenni minden társaságban, akinek az ottlévők közül biztosan igaza van... Vagy mégsem olyan biztos az?) A teljes igazság ismeretéhez, kikövetkeztethetőségéhez eszerint pontosan a mindent tudás szükséges, minden más, a világon létező igazság akár csak egy szeletét is megfejteni próbáló logikai levezetés eredendően esélyes a hibázásra.
Nekem sem, soha egy kijelentésem sem biztos, hogy valóban megállja a helyét, mert ahogy idővel egyre többet tudok a világról, mindig megvan az esély arra, hogy olyan tudnivalót szerzek, ami az addigi következtetéseimet felülírja, módosítja. És amíg valaki nem tud mindent, sosem veheti biztosra, hogy az összes kizáró okkal tisztában van bármely résztudását illetően is. De ez nem jelenti azt sem, hogy rosszul tudja, csak azt, hogy nem tudhatja, hogy valójában hogyan tudja.
Nem más ez, mint botladozás, szüntelen próbálkozás, de egyben tényleges haladás is a mindent tudás megszerzése felé.
Tehát annak érdekében, hogy a folyamatosan változó, és bővülő adathalmazok ismeretében mindig a megfelelő következtetéseket vonjuk le, és minél zökkenőmentesebben haladjunk utunkon, a legkevesebb hibázásra törekedve kell gondolkoznunk (és cselekednünk), lehetőleg mindig számolva azzal is, hogy tudjuk: nem tudunk mindent, számítanunk kell sok előre be nem látható lehetséges dologra, és amit "tudunk", a mindentudás hiányában szintén nem 100%-ig biztos!
Így tehetünk szert a kritikai gondolkodásra, és még meglévő résztudásunkon felül is tudunk több lehetséges, de nem tudott dologgal is számolni, ahelyett hogy csak résztudásunkra bíznánk követkzetetéseinket, és cselekedeteinket.
* A teljes idézet Bertrand Russell-től: "Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel."
