Más tervezett témáktól eltekintve ismét egy spontán bejegyzéssel folytatom a sort. Mint az a Kovács Ákosról érdeklődők körében már ismeretes, Ákos az új, 2012-es albumával (a 2084-vel) egy kis nosztalgikus kitérőt tervez a '80-as évekbe, de nem a múltbéli, hanem a 2012-es módival. Eddig két dallal, és két klippel mutatta be közönségének új produkciói felállását, melyekből főleg az utóbbival én is elég sokat foglalkozom mostanában. Az bizonyos, hogy sokan nem értik valójában tettei mögötti szándékát, ezért sem magasztalni, sem pedig tiporni nem tudják jó okkal, de az mindenesetre kirívóan látható, hogy Ákos igencsak megosztotta hallgatóságát új műveivel.

Elsőként arra kérnélek titeket, hogy - ha még nem tettétek eddig - hallgassátok meg a Tipikus Sztereó című számát (bármilyen furcsa is lesz, egyelőre ne erre fektessétek a hangsúlyt - mivel talán nem is ebben van)!

Közvetlen link a videóhoz: https://www.youtube.com/watch?v=tAqSTIyDQiw

Bár valóban nagyon sok érdekes kérdést vet fel "Ákos új arca", amiről sok kommentelő sokféleképpen vélekedik, és ezekre is kitérhetnék, engem általában jobban érdekel a dolgok külső megjelenésénél azok valós mondanivalója, amivel kapcsolatban az egyik kommentelőnél végül nekem is elpattant a húr. Jelen bejegyzés célja tehát, hogy a fenti videó alá írt egyik kommentre tett reakciómat itt is közöljem, azért, hogy az többekhez juthasson el.

Szerettem volna azzal kezdeni a sort, amire eredetileg reagáltam, de a YouTube nagyszerű fejlesztéseinek hála, az egyik hozzászolásom javítási célból való törlése után eltűnt az a komment is, amelyre eredetileg válaszoltam, így azt kénytelen vagyok mellőzni. Mindenesetre elég felületesen kezeltze a látszólag valóban tök értelmetlen dalszöveget... De, lássuk egy kicsit más szempontból is a dolgokat!

Kommentjeim szövege (egy már be nem másolható kommentre) a következő képpen néz ki:

"Szerintem a dal lényegi mondanivalója nem az egymástól elkülönített versszakokban keresendő, hanem az összesben egyszerre. A hangsúly teljességgel a Tipikus Sztereó jelenségén van, ami a világ kettősségeinek minden szinten (kicsiben, és nagyban egyaránt) megjelenő tipikusságát fejezi ki. Így érdekesebb kérdéseken túl az olyan, teljesen nevetségesnek ható hétköznapi dolgok is említésre kerülhettek, mint pl. hogy sok testrészedből, úgy a füledből is pont kettő van (4 versszak).

Ez alapvetően egy általános filozófiai kérdés (amelyet megközelíthetünk mind materialista-fizikai (hatás-ellenhatás), mind spirituális-teremtéses (Isten teremtette rend) szempontjából), hogy miért épül a világban oly sokminden a kettősségre. A 2. versszakban a ki mit nem tud, mit nem ért helyett az emberi kettősség, és annak két felé húzódása a lényeg. És mit mond a versszak utolsó sora erről? Tipikus Sztereó.

A 3. versszaknak sincs köze semmilyen személyes szerelmi fonalhoz: az ember belülről is két felé szakad, ugyanis egyszerre két dolog próbálja vezérelni, nem pedig egy: az értelme, és az érzelmei - Tipikus Sztereó. És magyarázhatnánk a többit is - filozófiai kérdésekről énekel Ákos, és nem holmi libamájról. :) Ugyanakkor a 6., és a 8. versszak nem csak a helyi politikai helyzettel, de az Öngyilkos Álom c. számmal is összevethető.

Nem csak az általános kettősségek, de a széthúzás is jelen van minden szinten: ahogy az országot is nyúzzák balról-jobbról, úgy mi is ugyanezt tesszük folyton folyvást ezen videó alatt. A tipikusan kettő, kétfelé húzó tábor a Tipikus Sztereó c. szám alatt is megjelent, és húzzák egymást két különböző irányba: az Ákost magasztalók, és az ellentábor. A dal fintora, hogy a kommentek, és az ellenkommentek is a dalt igazolják. :)"

Ugye, ugye... Amiért Ákos-t érdemesnek találom hallgatni... Ja, és igen, az a bejegyzés sincs elfelejtve: fogok én még Ákosról velősebbeket is írni. :)