Alapjárat

Blog történések

  • 2020-NOV-11, 20:22

    Háttérmunka, amit ti nem láttok: 2014 vége óta nem volt biztonsági mentésem az itt megjelent tartalmakról - a mai nappal, 8 óra belefeccöléssel pótolva.
  • 2017-NOV-23, 1:17

    A blog lekerült a hétköznapi köreim első 10 helyéről, de aktualitásának súlyából, közéleti hiányából nem veszített. Munka mellett várhatóan folytatódik a rémlassú-üzemmód, ezért méltán-szégyenszemre "várólista" megnevezést kapott az oldal, határozatlan időre. Mindenesetre erőteljes témavonulatok felvetése mellett elsőrendű célom a "kanásztalanítás", hiszen a későbbiekben is fenntartandó egymásra utaltság rendszerében mindenképpen probléma, hogy az idők során "egységtelenné fejlődött" e több éves íráshalmaz, és egyébként is kezdettől fogva kevesebbet tudott tükrözni, mint amire hivatott. Jó példám a rossz példámra.
  • 2016-JÚN-11, 13:48

    Jelenleg még meglévő 13 korábban megjelent gányos írás nem nyilvános, sorsuk (törlés / újítás) kérdéses. [nem listázott]

Kritikusság pillérek

A logika mindig ugyanarra enged következtetni, de ez adathalmazonként más eredményt szül. Minden részismeretű levezetés ezért eredendően esélyes a hibázásra, nem biztosítja a dolgok teljesen igaz ismeretét. Tehát végletekig befogadóan kell számítanunk látszólag lehetetlen dolgokra, amelyeket nem egyből elfogadunk, hanem megkérdőjelezve folyamatosan megkíséreljük kipuhatolózni milyen tudás az, ami már esetleg megszilárdítható - feltéve, hogy létezik ilyen. Így jutunk előre a Kritikai Gondolkodással...”


„A logika adathalmazonként eredendően esélyes a hibázásra, a dolgok teljesen igaz ismeretét végletekig befogadóan kell kipuhatolózni a Kritikai Gondolkodással.”

Bemutatkozó

2011 végén indítottam ezt a blogot, ami az életünket meghatározó külső hatalmi érdekeltségeken átívelő olyan témákban próbált (és fog is próbálni) gondolatot ébreszteni, mint a filozofikus valóságértelmezés, a tudósítás és véleményalkotás hazai jelenségekről, a nyelv-értés, a hazai politika kórképei, a vallások, az összefüggő globális háttérhatalmi ügyködések, vagy például a kisebb médiaanyagok elemzése (stb). Érdeklődésemhez, tudásomhoz, képességeimhez és lélekjelenlétemhez mérten igyekszem kivenni a részemet a jelenkor információs-háborújából.

Kapcsolódó bejegyzések:
Bevezetés: Tudnivalók rólam, és a blogról

Gondolatébresztő, jó olvasást kívánok!

Egyéb tudnivalók

A szerző eredetileg teGergő néven volt látható a kommentek között, illetve ChemtrailsBudapest nevű youtube-csatornája révén ez a név is ráragadt, azonban 2015 óta maztro néven található meg mindkét helyen. Külsős weboldalakon régi neveinek variációja a mai napig előfordulhat.

A bejegyzések különféle módosításait a cím alatt eltérő szövegek jelzik (dátummal):

  • Frissítve = új sorokkal kiegészítve
  • Szerkesztve = korábbi sorok átírva
  • Újraírva = az egész bejegyzés 0-ról átírva
  • Eredetileg megjelentetve & Újraközölve = törölve, majd ismét publikálva

Technika:

Az oldal 1024*X felbontáshoz igazított, Mozilla Firefox böngészővel tesztelt.

Böngészde

Rágódás hatfelől

Használt címkék

18+ (4) 2011 (8) 2012 (41) 2013 (45) 2014 (19) 2015 (13) 2016 (8) 2017 (2) 2018 (1) 2020 (3) 2021 (1) AHNEMP (1) autokrácia (3) BAÉSZ (1) BKV (3) blog-alappillér (7) blogíró (48) blogüzemmód (4) boórferenc (1) borbászoltán (1) borbászsolt (1) chemtrail (15) chio (1) dancsópéter (3) deviza (2) dibáczienikő (2) disszociáció (2) dobójózsef (4) egészség (5) égfigyelés (18) egyéb címke (1) ehh (21) előadás (6) előzetes (13) emlékezés (15) fénykép (60) FIDESZ (10) film (6) filozófia (6) géczygábor (1) Google (1) grandpierreatilla (1) Groupama (1) helyzetjelentés (13) hírtv (2) hvg (1) ideiglenes (1) index (1) internet (2) irányítók (4) jelen-tendencia (15) JOBBIK (1) jogállam (3) jövőkép (12) káslerárpád (28) KDNP (1) kettős-beszéd (20) kiemelt (56) komment-bejegyzés (16) koppánycsoport (2) kovácsákos (12) közfelfogás (33) közlekedés (9) lényeges-apróság (21) LMP (1) magyarság (4) margithíd (1) matekkamill (1) MÁV (2) meghívó (6) minden (135) MKKP (1) MSZP (4) mtva (3) NWO (9) nyelvezet (9) off (5) önleleplezés (20) orbánviktor (3) origo (1) összejátszás (26) parlament (3) pénzrendszer (17) pirospirula (13) piszkozat (1) politika (32) postaimre (4) provident (1) puzsérróbert (1) radikalizmus (14) re (3) reklám (26) rendőrség (5) rököny (2) rtl (1) semmiség (4) sorosgyörgy (1) sötét tudás (1) spontán (3) statisztika (3) szimbolika (19) televízió (1) termék (10) terrorizmus (3) tevékenykedés (27) tolvajkergetők (3) történelem (7) tóthbálint (11) tudatzavarás (8) üzenetértés (37) vallás (5) vendég-bejegyzés (7) videó (51) vodafone (2) vukicsferenc (1) webbank (4) zárolt (1) zene (13) zselenszkytamás (1) zsidóság (5)

Bejegyzések listája

2013.10.03. 18:22

Avagy az Új 1984 fejlesztési terv - Benned van... De te őbenne...

 

Ez a bejegyzés Kiemelt, azaz fontos, vagy ajánlott tartalom a KG-Blog olvasóinak.

Szerkesztve: 2013-Okt-5 | Okt-8;
(Szokás szerint lusta voltam kompletten (f)elkészülni, és a bejegyzés az utolsó pillanatokban, javarészt 2.-án, és 3.-án íródott meg lóhalálában, hogy legalább az évfordulóról ne késsek le, és így nem lett az igazi, de talán lesz, akit elgondolkoztat valami benne, ill. folyamatosan bővítgetem, mint az Irányítók-wikit :P.)



Ez még nem az a bejegyzés lesz, amikor igazán kivesézem végre, hogy miért érdemes szerintem Ákost hallgatni, de a tavaly ezen a napon, október 3.-án megjelent teljes 2084 c. album elemzésén keresztül - ha időrendileg nem is helyesen - ezennel megkezdem az ehhez vezető utat.



Mondhatni megfogadtam Ákos tanácsát, miszerint ez egy hallgatós lemeznek ígérkezik, mert sajátos módon úgy hallgattam végig az albumot, hogy minden hónapban csak egy új számot hallgattam meg tetszőleges sorrendben, nem futottam végig azonnal rajta, így még az utolsó számot is csak most szeptemberben hallottam először.

Mivel az albummal Ákos részben elhajlott a mai fiatal generációk által kedvelt "tömegzenékre" (pontosan nem tudom kifejteni, hogy ez alatt mit értek, de túlságosan monotonikus, csak úgy pattognak össze-vissza a hangok, stb.), és részben felhagyott benne a tőle ismert és várt zeneiséggel, első hallgatásra több számot is nagyon furcsának, visszataszítónak tartottam, nem tudtam hová tenni magamban, és zavart. Ami a zeneiséggel kapcsolatban feltűnt, hogy gyakran csak egy impulzus-mixet kaptunk, amibe a dalok (nem is dalok; nem sokat énekelt Ákos, inkább mintha csak fölolvasta volna a szöveget...) sem igazán tudtak belesimulni, első hallásra a legtöbbnél azt éreztem, hogy a "zene", és a "dal" külön léteznek, nem forrnak egymásba, nem egészítik ki egymást, csak egyszerre szólnak. Sokadszori hallgatás után viszont megjött az íze és a bája, de ez a visszesésnek tűnő zeneiség utáni szerethetőség érzése többször is feltetette velem a kérdést az album hallgatása folyamán: most akkor vajon a legelső, megszokásoktól mentes, direkt, közvetlen élményem tapasztalata használhatóbb a számok tiszta megítélhetőségéhez, vagy a sok hallgatás utáni, a megszokás veszélyével társuló, de a megértéseket, és felismeréseket is magával hozni tudó utólagos véleményformálás? Ez egy fogós kérdés, amire nem nagyon tudtam mindmáig választ találni magamnak. Nem tudom, hogy csupán megszokásból szeretem-e jobban ma a számokat, és ezzel kvázi "lealacsonyodtam", vagy pedig azért, mert megláttam bennük időközben a lényeget, a belsőségeket, amelyek kicsíráztatták a megtévesztő látszatot? De végsősoron motoszkál bennem egy olyan érzés is, hogy ha a dalszövegek nem vitték volna el a pálmát, akkor az albumot sem szerettem volna meg annyira. Nem egy olyan album ez, amelyet büszkén mutogatnék másoknak, de a mondanivalók "megmentették", és ezért továbbra is szívesen emlegetem fel, Ákos mindenddigi munkásságával együtt.

 

2084 (1)

 

Zeneiség:
Az album ugyebár nosztalgikus-futurisztikusnak ígérkezett, előbbi a zeneiségében, utóbbi a mondanivalójában szerintem nagyon jól megvalósult ebben a számban. Bár én viszonylag fiatal vagyok, a '80-as években még nem is éltem, de jónéhány hangszín, illetve zenei elem bennem is sikeresen felidézett néhány gyermekkori érzést, vagy inkább emléket, pl. a Knight Rider c. filmből képeket. Persze a kölcsönzött férfihangról is mondhatnánk, hogy hasonlít Kitt-re, hiszen egy mélyhangú kommentelőről van csak szó tulajdonképpen - de ez marajon talán az egyéni meglátásom. Mondhatom, azóta is társítom ezeket a fejemben, ugyanakkor ma már nem tudnám megmondani minden hangról, hogy melyek emlékeztettek bizonyos dolgokra, mára már megszokottá vált, és összeforrt bennem ez a hangzásvilág. Kezdőszámnak nagyon jól sikerült szerintem, változatos tempójában van némi energikusság, beindítja az embert, főleg, ha az a mondanivalójára is fogékony. Érdekes volt meghallgatni, és ma is szívesen veszem elő.

Mondanivaló:
Először is vegyük át a mondanivalót a hangzásvilág tekintetében: "...És eljött a béke, a csend, a megnyugvás korszaka. Az elégedetlenkedők eltűntek." Ekkor megindul a zene, egy némileg nyomatékosan mély, baljós hanggal. Folytatja: "Az egykor volt viszálykodó országok helyén dinamikusan fejlődő gazdaságok virágoznak. A területi egységek helyhatóságait mindenhol a Nemzetközi Alap szakemberei vezetik." Közben a háttérben halk esőcsöpögés kezdődik, megbújva a felszín alatt; fokozódik a baljós hangulat, sejtetődik, hogy a kecsegtető, és jól megformált szavak mögött valami nagyobb fondorlat, becsapások és hazugságok sora rejlik. "Hozzáértés, hatákonyság, higgadt fejlődés." Itt újabb hang köszön be, de amilyen nagyraszólónak próbál hatni, kicsit visszhangzik is, annyira lefelé konyul, nem hagy valami nagy dicsőséget maga után. "Minden csatornán vidám a műsor. Az évszám: 2084." Az évszám elhangzása alatt pedig halljuk az első mennydörgést is. Biztos, hogy olyan szép új világ ez, mint ahogyan halljuk? Innentől nincs szöveg, és a zene már nem igazán rejt magában több mondanivalót, de érdemes összevetni az ehhez készült, koncerteken bemutatott klippel, ami bizony kiegészítheti egy kicsit a történetet (erről alább).

Szóval miről is van itt szó tulajdonképpen? Egy leáldozott korszak utáni új kor megindulásáról hallunk, amit az a sajátos felfogásával, kifordított és hazug fogalomrendszerével kezd el magyarázni nekünk. Mint azt a cím is sejteti, Orwell 1984 c. regényének, illetve annak mondanivalójának továbbéléséről van szó olyanképpen, hogy 2012-ben - az album jelenében -, miközben továbbra is "sokezer napja ugyanaz az évszám, mert tart még az 1984-es év", a jövőkép még mindig fenyeget újabb lépcsőfokokkal, csapásokkal, és az orwelli világ még nem teljesedett ki. Nem is arról van szó, hogy az orwelli világ még nem jött el, inkább csak arról, hogy még nem teljesedett be, és csak azután beszélhetnénk erről a bizonyos új korról, amiről a szám tesz említést. A 2084-es évszám ugyanakkor nem veendő szószerint, ez leginkább csak a jövőre utal, ami az utalás miatt volt kénytelen 2084-re kitolódni, de a valódi változások valószínűleg sokkal közelebb vannak/lesznek. A számban gyakorlatilag az NWO ismerhető-sejthető sémáit halljuk: az egykor volt viszálykodó országok helyett létrejött a Világállam, amit "Nemzetközi" (igazából Világ)szervek irányítanak, az elégedetlenkedők (vagyis a hozzám hasonló emberek, az összeesküvéseket gyanítók, és a világunkat mélységeiben megkérdőjelező gondolkodók) eltűntek - hogy gondolatrendőrség révén, vagy fizikailag, az kérdés, bár utóbbi sosem teljesülhetne -, és ennek hála, hogy mindenki behódol ennek az egész világot átfogó hazugságáradatnak, így jön el a "béke", a csend, a megnyugvás. A csend egyébként szerintem egy kicsit túlzás; olyan, mintha ez azt jelentené, hogy nyikkannia sem szabadna senkinek, nehogy "megtörje a békét", csak akkor meg megint ott leszünk, hogy tesz a fejünkre a Rendszer, nem kíváncsi a véleményünkre, a lényünkre, nyugton kell maradnunk mindenáron, mert nem mi írjuk az életünk, és a rendszerünk törvényeit kedvünk szerint, hanem fordítva, és be leszünk szorítva megrendezett keretek közé, ahol vagy tessük jól érezni magunkat, vagy kussoljunk, mert majd a nagyokosok helyettünk is tudni fogják, hogy mi a jó nekünk... Szóval a megnyugvás, és a béke jó dolog lenne, de csend nem feltétlenül kell a képletbe, mert az olyan, mintha nem csinálnánk semmit, csendben vagyunk, hagyjuk, hogy kiszolgáltatottak legyünk, hogy vitát elkerülve hagyjuk, hogy mások mondják meg a dolgokat helyettünk. Ahogy a hőn szeretett televíziókban is csak mennek a problémákról, valós igényekről figyelmet elterelő "álomgyár" mű-sorok a valóság (szépségei és/vagy borzadalmai) helyett.

A koncerteken bemutatott klip az NWO-jövőkép sémáját még az űrbeutazás mozzanatával, mint az (irányított) emberi történelem újabb nagy régóta tervezett fejezetének megkezdésével is kiegészíti, valamint láthatjuk a futurisztikus csúcstechnológiával bélelt, de ocsmány kinézetű megapoliszokat, az embertelen, természettelen művi körülményekkel, és persze az emberek beazonosítása is retinaleolvasással történik... Az itt hallottakhoz, és látottakhoz pedig szintén nagyon jó kiegészítésnek tűnik a Régi jövő, azaz az album 11. száma, de erről majd lentebb.

Ismert sémák ezek, csak kár, hogy minden fikción kívül pontosan efelé tendál a világ, és ez a legtöbb embert egy kicsit sem zavarja - sőt, nem csak sodródik az árral, de még tetszik is neki a dolog, és belelovallja magát ebbe a förmedvénybe.

 

VELED UTAZOM (2)

 

Zeneiség:
A Veled utazom számomra részben olyan zenét hozott el, amiről szintén nem tudom, hogy honnan ered, vagy milyen stílusnak feleltethető meg - fiatal vagyok, na, nem emlékezhetek mindenre :) -, csak annyit tudok, hogy legutóbb a Hamster Ball nevezetű PC-s játékban találkoztam vele (meg lehet hallgatni több zenéjét is), illetve régen a tv-s ismeretterjesztő filmek alatt használtak hasonlót, vagy napjainkban a Hogyan készült?-ben... Maga a zene szerintem megér egy slágert, nagyon jó hallgatni... :)

Mondanivaló:
A Veled utazom a 2012-ben megjelent lemezen gyakorlatilag a 2012-ben várt világvége hangulatát, az utána maradó állapotokat írja le, miközben kritikáját adja az addig fennállt világnak is, amely voltaképpen jelenünkben is tart még, tehát a mindennapjainkra nézve továbbra is érvényes gondolatokról beszélhetünk - mindezt egy, a világvége utáni túlélő képében fogalmazva meg - erre utal pl. nagyon szellemesen azzal, hogy semmije sincs, de övé a világ, hiszen ugyan minden elpusztult, de egyedül maradt a teljes világra. Ákos azt tartja, hogy a jelenlegi világunkban (2012) perzselő az őrület, vagyis az a mérhetetlen téboly, káosz, és félreműködés amit mind tapasztalhatunk már-már kibírhatatlan, a tömegek bele vannak feledkezve a saját kis életükbe, és nem látnak túl a leszükített kis kereteiken (lásd később: keserves fényűzés :)). Az "újra hív a pusztaság"-ot viszont nem egészen úgy értettem, hogy "ez van, menni kell világgá", hanem inkább úgy, hogy kikívánkozik belőle, hogy felhagyjon ezzel a rossz civilizált-urbanizált életmóddal, és elkezdje a régi idők természetesebb utait visszajárni, visszatérni a dolgok természetes rendjéhez, ahol nem a hamis csillogás, azaz nem a gyönyörűszép hazugság fogadja, hanem egy "élhető élet" - szemben a nagyvárosi élettel. A "veled utazom" szavakat nagyon sokáig úgy képzeltem el, mintha egy nővel együtt utazna, hiszen ki mással kezdhetné újra a tönkretett jövőt, mint azzal, akivel családot alapíthat, amikor gyakorlatilag egyedül van(nak) a Földön? Míg meg nem hallottam egy Ákos-interjúban, hogy ő itt tulajdonképpen a Teremtőre gondolt, Kosztolányi Hajnali részegség c. versével párhuzamot vonva - hát persze, hogy én is kifogtam a felszínes értelmezést. :D Ennek egy érdekes, utólagos kihallása, amikor a "veled utazom, végtelen hatalom" részt már nem az "enyém a világ"-gal, hanem Istennel tudom vonatkozásba hozni, hiszen a végtelen hatalom a Teremtőé. Tulajdonképpen a helyetelen világunk pusztulása mellett azt mondja el a szám, hogy bárhol is legyen az ember, bárhová menjen, és bármit is csináljon, a Teremtő mindenhol vele marad.

 

ELŐKELŐ IDEGEN (3)

 

Zeneiség:
Ez volt a legelső szám, amit már 2012. áprilisában is meghallgathattunk. Már akkor is az volt az érzésem vele, hogy alulmúlja nem csak Ákos, de a Bonanza Banzai zeneiségét is, de azért elfogadhatónak bizonyult. Számomra sem a zene, sem a klip nem nyújtja igazán azt az érzést, mint amit a mondanivaló szeretne közölni, leginkább hangulatában tőlem idegen maradt, előkelőség nélkül - dehát én a fiatalabbikja vagyok, nem tudhatom, hogy ez az előttem születetteknek mennyivel hatott másként.

Mondanivaló:
Az Előkelő idegenben talán sok megfejteni való nincs, úgy találom, hogy az interjúkban elmondottak elégnek tekinthetők (nosztalgia érzése, megtapasztalása, az életre való visszatekintés, életszemlélet Ákos személyében, és kinek-kinek a magáéban) a megfejtéshez - bár őszintén szólva van, amit én sem értek, hogy mire akart utalni. A nosztalgikus érzés az, ami úgy rohan át a szíveden, mint egy előkelő, vonzó, magával ragadó dolog, viszont idegen, mert olyan régmúltot elevenít fel, amelytől az ember időközben elidegenedett, más ember lett belőle, és más szelek fújnak körülötte (vesd össze A fénybe nézz-ből: "szétfolyt, ami rég volt, senki sem értené"). Az ajtórajzolás a falra sokat foglalkoztatott, olvastam is elég régen egy elemzést, amelyik ebben spirituális dolgokat látott meg - én mindenesetre megmaradtam annál, hogy lényegében a képzeleted, és a múltbamerengésed csak a tiéd.

 

TÁNCOLJ VELEM (4)

 

Zeneiség:
Első hallásra azt írtam le róla, hogy tipikusan olyan, mint ami ellentmond interjúiban adott elvének: olyan, mint egy zene, ami csak úgy megy a háttérben, miközben sörözünk, a fene sem figyel fel rá, mert csak megy a pattogás a háttérben, meg valami hatáshajhász belassított bájolgás, de zeneileg nem egy nagy durranás, az énektől első hallásra látványosan elüt a zenéje, két síkon mozog a kettő, és nem simul össze. Ettől még hallgatható, főleg, hogy hasonló stílusú zenéket volt szerencsém gyerekkoromban hallani, ami miatt utólag viszont mégis megragadott. Nagyjábol az ilyen zenékre emlékeztet, amiért szívesen hallgatom: RCT2 Soundtrack - Modern Style. Ma már nagyon szeretem.

Mondanivaló:
Itt sem értek sokmindent, de annyi bizonyos, hogy ez a szám is részben az Ákost kritizáló megmondóemberek hozzáállásán tépelődik, és oltalmát asszonyában keresi; gyakorlatilag olyan, mintha az Adj hitet feldolgozása, újraírt változata lenne - a Veled utazommal ellentétben itt már tényleg egy nőhöz beszélhet, aki ott van mellette, és akivel élni (táncolni) akarja az életét. A kezdősort, ami Ákos néhány kritizálójának hozzáállását emlegeti ("biztosan igazabb, ha csak kevesen hiszik el, hangosan hazugabb, mikor hevesen szerepel") ellentmondásosnak találom, mert szerintem a tömegek pont, hogy inkább azon a véleményen szoktak lenni, hogy "biztosan igazabb, ha többen hiszik el", ugyanakkor csak mert sokan figyelnek fel Ákosra, még nem biztos, hogy a többségük valóban érti is, hogy miről van szó, tehát még ha nem is hazug a heves szereplése, a lényegi tartalmakat lehet, hogy ugyanúgy csak kevesen veszik át ("hiszik el"). Az is érdekes kihallást ad a dolgoknak, hogy "támad a vihar"-t énekel benne, ez számomra jól rezonál az albummal, és nem csupán magánéleti-rajongóéleti konfliktusokra tudok belőle asszociálni... :)

 

KESERVES FÉNYŰZÉS (5)

 

Zeneiség:
Emlékezetes darab, bár a gitár-szerű hang megszólalását nem díjazom benne, az nekem a mai napig nem passzol teljesen.

Mondanivaló:
A jelenlegi társadalmi berendezkedésünk, a mesterséges, és a saját magunk által létrehozott, elfogadott keretek közötti létezésünk kritikája, elhintve a gondolatot, hogy ebből a keserves (eröltetett, és felesleges) fényűző életmódból, és mintegy rabságból érdemes lenne kikecmeregni. Ezúttal is családias környezetben ábárzolja magát, családapaként, családanya mellett beszél az emberek átlagos otthoni sorsáról a jelenlegi társadalmi keretek között. Az "otthonos börtön épült bennem, rab és őr is vagyunk mi ketten"-ről is sokat nyilatkozgatott már korábban, pl. az "Annyira le van már savazva az agyunk, hogy egymást csitítjuk, pedig mindenkinek ordítani kéne!" idézet is tipikusan ez a példa. Mindannyian rabok vagyunk egy adott kelletlen keretbe beleszorítva, amit a legtöbben észre sem vesznek, egészen otthonosnak tartják, de ha valaki meg mégis meglépné a mesterségesen támasztott keretit, ki akarna lépni a társadalmi brendezkedés skatulyázásából, az újkori raboskodásból, egyből őrré változik valamelyik rab (állampolgár) mellette, és elkezd hepciáskodni, hogy a társadalom nem így határozza meg a létjogosultságunkat, úgyhogy húzzuk meg szépen magunkat (lásd majd ugyanezt a Tengermoraj-nál is)... Tóth Bálint hívta fel rá a figyelmemet, és adok a szavára, hogy valóban Autokráciás ez a szám, vannak párhuzamok bőséggel. :) "Fölépült körénk a keret, de jobb lesz majd, talán..." - no komment...

 

VÉN TINÉDZESEREK (6)

 

Zeneiség:
Iszonyatosan ronda hallgatni. Bár ez nyilván nem csak hatásvadászat, de üzenet is a mondanivaló szintjén, erről alább.

Mondanivaló:
Ez a szám számomra zavarbaejtően kétértelműnek sikerült, mert én valami sokkal kritikusabbra számítottam a most felnövő generációkkal, illetve a koruk ellenére felnőttként viselkedni képtelen emberekkel szemben. Ákos nagyon jól megragadta, és leírta egy átlagos fiú kamasz jellemzőit, gyermeki, és önző, gyarló világát, de ahelyett, hogy azt látnánk, hogy ebből feltétlenül észhez kellene térni, olyan mintha egyúttal túlságosan természetesnek is tartaná Ákos, aminek bizony helye van a mindennapjainkban idősebb korunkban is. A dal "indulója" látszólag olyan, mintha Ákos saját vallomása volna, pedig nagy valószínűséggel csak az említett komolytalan, álmodozó fiatalokat akarta leírni saját gyermeki nagyképűségük, önzőségük, és további tulajdonságaik alapján, az iszonyatosan ronda kiénekléssel is csak ezen tulajdonságok egyoldalúságának ocsmányságát hangsúlyozva, ahogy erre egyértelműen utal az is, amikor a nagy lendületességből visszavéve megemlítődik Madách Imrétől Az ember tragédiája, jelezve, hogy ez a viselkedés-minta tragikus, és illene fel is nőni, miután véget ér a kamaszkor. Viszont a szám "nyugodtabb" részeiben a felismerést, miszerint a férfiak legbelül mind gyerekek, úgy hangoztatja, mintha az rá is, és mindenki másra is teljes mértékben igazodna, és természetes lenne idősebb korban is a szüntelen kibuggyanása. Az oké, hogy abszolút mutat ilyen tendenciákat a jelen kor, hogy ez a jelenség köztünk él, de én nem hiszem, hogy ez örökérvényű igazság lenne, illetve feltétel nélkül teljesülne mindenkinél. Például az olyan sorokat már nem tudom hova tenni, mint pl. hogy "minden hajnalon megkísért a hatalmas vagyon", mert bár aki igazán nem bír felnőni, annál lehet, hogy ez így van, de azért merem remélni, hogy akadnak még, akiket ez csak nagyon ritkán kísért meg, és egyáltalán nem minden egyes áldott nap, de ha éppen fel is sejlik, undorral fogadják a kísértést, és a hatalmas vagyon birtoklását egyfajta zsarolásnak élik meg, helyette sokkal inkább vágynak egy nyugodt, egyszerű életre, és legfeljebb halvány gyermeki vágyakozásból dereng fel ritkábban valami, hogy ha nem lenne olyan tudatos, bölcs az ember, akkor mivel tudná elszórni a nyomorult élősködésre való pénzét... Egyébként Ákosnál is bizonyára működik a vén tinédzserség, és aligha tagadhatnánk le, hogy nagyon sokunknál éppúgy, csak nem feltétlenül ebben a gátlástalan mértékben, mint ahogy még az igazi tizenévesek csinálnák/képzelik, illetve akinél mégis, annak nem bíztatást kellene kapnia. Mindenesetre azoknak, akik örvendetesnek tartják, hogy Ákos is éppolyan finnyátalan "belevaló kamasz", mint ők, emlékezzenek már vissza, hogy mégis miért van ott az a Madách-os Ember tragidiázás? Na, miért? :)

 

TENGERMORAJ (7)

 

Zeneiség:
Az egymásravágott hangremegetetés-kavalkád elsőre valami szörnyű volt, sokáig tartott megszokni - ha nem is több hangszert, de a kevesebb torokhangot jobban szívleltem volna.

Mondanivaló:
Ezt a dalt úgy éreztem legelső hallgatáskor is, hogy teljesen megértettem, mert nem csak azonosulni tudtam vele, de az volt az érzésem, mintha (többek között) rólam (is) szólna. Az érzés, hogy senki nem ért meg minket igazán, a tengermoraj képében úgy jelenik meg, mint egy olyan békés, csöndes állapot, amelyben igazán meg tud nyílni a szívünk, és szellemünk, ahol igazán érezzük, hogy kik is vagyunk mi, nyugodtan fel tudjuk eleveníteni a belső önmagunkat, míg egymás között csak a zajban tudunk elmerülni, és a belső csöndben megnyilvánuló mélyünket a nagy vitákban senki sem érti meg. Kívülről mindig csak elnyomást kapunk, egy adott sémába akarnak minket beskatulyázni, és nem figyelnek ránk, kik is vagyunk mi, akik a skatulyán bőven túlmutatunk. Ebben a meg nem értettségi állapotban joggal érezhetjük teljesen egyedül magunkat, mint akiknél "ember nem lehet magányosabb". Gyakorlatilag felhívás is a dal, nem csak vallomás, a szabadság keresésére való felhívás, hogy találjuk meg a helyünket a világban, és ne maradjunk a boldogtalanságunkat okozó a megszabott keretek között.

 

TIPIKUS SZTEREÓ (8)

 

Zeneiség:
Ez az egyik legszínesebb "nóta" a számomra, nagyon szeretem, persze a látványvilága is színes.

Mondanivaló:
A Tipikus sztereó szerintem egy filozófikus gondolat Ákos életével kapcsolatos ironikus giccsbe öltöztetve. Utóbbiról kevesebbet tudok mondani, előbbiről viszont volt már szó korábban is. Maga a dal - a klip mellett - nagyon gagyinak tűnik, egy fantáziátlan, monoton kis dalocska hétköznapi marhaságokkal megtöltve, minthogy az embernek két füle van, meg ilyenek, ugyanakkor viszont az gondolom, hogy ebben is van bizony mit meglátni. A Tipikus sztereó a hétköznapjainkban mindenütt megjelenő kettősségek tipikusságára hívja fel a figyelmet minden szinten (kicsiben, és nagyban egyaránt). Ahhoz képest a szöveg nem egy nagy durranás, kifejezni igazán nem nagyon fejez ki semmit, de maga ez a kérdéskör alapvetően egy általános filozófiai kérdés (amelyet megközelíthetünk mind materialista-fizikai (hatás-ellenhatás), mind spirituális-teremtéses (Isten teremtette rend) szempontjából), hogy miért épül a világban oly sokminden a kettősségre? A számban felmerül a férfi-női minőség kettőssége, az értelem-érzelem kettőssége, testünk szimmetrikussága (kettőssége), illetve az ideológiai széthúzódás kettőssége, ahogy az országot is nyúzzák balról-jobbról, de mi is állandóan két táborra bomolva vitázunk egymás ellen szüntelenül. Sokat nem tudok hozzáfűzni.

 

MEGSEBEZVE (9)

 

Zeneiség:
Erről a "bikicsunáj"-hoz hasonló szerzemények ugranak be, akarom mondani a big in japan-hoz hasonlóak, bár a Megsebezve annál sokkal jobb, teljesebb, hangzatosabb hangzásvilággal rendelkezik szerintem - hogy azért ne vegyük szószerintinek a példát.

Mondanivaló:
Nem igazán tudom kifejteni szépen a gondolataimat itt, de szerintem ez a szám sejtelmes utalásokkal állít tisztes emléket Jézus Krisztusnak, annál inkább is, mert ez így az ezután következő számmal is összecseng majd. Az utalások egy részével, pl. amivel indul a szám, nem tudok mit kezdeni, és értelmezni, fogalmam sincs hogyan jön Jézushoz az a kijelentés, hogy "bűnödnek sok titka mérgez", nem tudom, hogy Ákos itt valóban őrá gondolt-e, de a többi utalás már rendben van. A "holtában is tovább izzik a szív, a sír kitaszít"-nél a szíven, mint a nagybetűs Szeretet jelölőjén keresztül hangsúlyozódik ki, kiről is lehet itt szó, a sírból való kitaszítódás pedig egyértelműen a 3 napos halálból való feltámadást eleveníti fel. Közben folytatja: "oszlik [az átok] ha hozzád kiáltok" - na, mégis kihez szoktunk kiáltani, ha a minket ért rosszaktól szeretnénk szabadulni? A "jesszus!"-hoz - igaz, ennek a szónak ma már negatív felhangja van, pedig a jesszus az jézus. :) "Te kolduskirály" - no komment. :) "Itt mindig ugyanaz a köd szitál" - évszázadról évszázadra átívelt a 2000 év alatt egyfajta ködösítő szándék a világban, elfordítva a tekinteteket az igazságról, át a gyönyörűszép hazugságokra, ez napjainkban épp úgy jelen van, mint annak idején, és azelőtt, és az igazságot próbálja rombolni, de mindhiába, mert az igazság, illetve Jézus Krisztus megsebzetten, összetépve is győz(ni fog) a sötétség felett. "Versekben öltesz ma testet" - lásd: Megsebezve. "Gyilkos kedv halálra sebzett" - úgy 2000 éve, enyhén szólva minősíti a tettet, de ez a következő számban még folytatódik. "Élőbb vagy mégis mindenkinél, aki követni fél" - a jézusi szellemiség, a szeretet, az igazság mindig is működőképesebb marad az életben az ezektől elfordulókkal ellentétben. Azt a részt viszont nem értem, hogy miért Jézus ragyog át a saját életén, miért nem úgy van megfogalmazva, hogy "átragyogsz az életemen"? Végülis sokkal nem lenne másabb, de azért talán mégis.

 

A SZABADSÁG RABSZOLGÁI (10)

 

Zeneiség:
Elég sokáig tartott megszokni az első 32 másodpercet, mire beindul valamennyivel szerethetőbb formában a zene, elsőre ez is taszított magától, de aztán a mondanivalója miatt egészen "beleszerettem". Ne de nem a pocskondiázás miatt, inkább is a tanító jellegű gondolatok miatt, de erről alább.

Mondanivaló:
Ez a szám szorosan kapcsolódik az előzőhöz, itt ugyanaz a téma folytatódik, csak egyel további szintre emelve a történetet. Egyértelműen Jézusról beszélünk ismét, amikor elkezdődik a szöveg azzal, hogy "keresztre vonják árva testemet, megfeszítenek", viszont itt újabb szereplők bevonása látszódik, Krisztuson keresztül utalást tesz valakikre - nem nehéz kitalálni, hogy a zsidóságról lesz szó. A szám róluk szól végsősoron most, csak ilyen utalásokon keresztül vezeti rájuk a szót. Olyan téma ez, amit szélsőjobboldali berkekben mindenki vörös fejjel fúj kívülről, bár Ákos nem a hozzájuk hasonló uszító, direkt ellenérzéseket keltő, ellenségképet láttató, hanem a tapasztalati tények felsorolásával elsősorban szembesítő, tájékoztató, tisztázó, illetve ezen zsidónak szülelett személyek fejlődésében reménykedő jelleggel ("ezerből tán egy lesz, aki gyógyul") beszél. Sőt, egészen pontosan a zsidóságon nem is feltétlenül genetikai értelemben van a hangsúly, hanem vallási ideológiájukon, amely viszont innentől kezdve könnyedebben elvezethető lenne inkább a cionizmushoz, vagy az afelett álló Irányítói elithez is - de talán egyszerűbb, ha a zsidó valássi ideológiáknál maradunk. Sajnos a tapasztalat ugyanis az, hogy a zsidóság vallási ideológiájának és neveltetésének hála olyan érdekeket próbál kiharcolni magának, amely az Isten által teremtett világ rendjébe nem tud beilleszkedni, mondhatni azon kívül mutat, méghozzá ezt a harcot is erkölcstelen eszközökkel vívva. Híresen nagy összetartásban, összehangoltságban "nyüzsögnek" egyoldalú érdekérvényesítésükért, amely alatt gyakran rágalmazásokkal próbálják a közvélemény előtt a számukra nem kívánatos eseményeket, embereket rossz színben feltüntetni. Érdekes, hogy a számot pont Kásler Árpád április 21.-ei rendezvénye környékén hallgattam meg először, amikoris a 2013-as Élet Menetén Frölich Róbert főrabbi is hogy-hogynem elkezdte nagy szavakkal rágalmazni Kásler rendezvényét. Ebből aztán született egy videóválasz is. Ákos viszont figyelmeztet, hiába rágalmaznak, mert a hazugságokkal való operálás végül őket fogja kiszorítani a közéletből, saját magukat járatják le a végére. Hogy pontosan milyen világ létrejöttén munkálkodnak ideológiájukon keresztül, azt most itt nem fejteném ki, bár meglehet, hogy könnyen visszalyukadhatnánk arra a bizonyos Új Világrendre... Ahogy Ákos mondja, folyamatosan igyekeznek a "korlátokat" bontani - bár ezek inkább a számukra korlátok, nem a mi számunkra -, de végül úgyis csődöt mondanak az ítélet szerint - na persze, nem is a bíróságokon, hanem isteni ítéletről beszélünk. Hiábavaló minden próbálkozásuk, nem fognak célba érni, minden, amit tesznek az isteni Nagy Terv részeként valósulhat csak meg, amely viszont a rosszból is jót kovácsol - ugyanezért mondja ki a keresztrefeszítés mozzanatát az isteni terv szerint "elvégeztetett"-nek. A "csak okos érvek kellenek, s az ember bármit megtehet" érdekes összecsengésben van azon túl a szokásos zsidó-viccekkel is, amikor egy zsidó személy odamegy a rabbihoz, és valami magyarázatot vár valamire, amit nem tud hová tenni magában, a rabbi viszont rendre okos érvekkel kimagyarázza a dolgot - érdekeinek, és nem az igazságnak megfelelő beállítással. Ugyanakkor kicsit elvonatkoztatva, eszünkbejuthat a humanizmus is, ami valójában nem emberségességről, hanem emberközpontúságról beszél, ahol az ember mindennek a központjaként maga döntheti el végre az Isten helyett, hogy mi hogyan legyen. A végén persze megkapjuk a fokozást, már nem csupán a fű között nyözsgő hangyákhoz, hanem a húson élősködő lárvákhoz hasonlítja viselkedésüket. Mindenki vonja le maga a következtetéseket.

 

RÉGI JÖVŐ (11)

 

Zeneiség:
Semmitmondó jelzővel élve: átlagos. Nincs mit fűznöm hozzá. A kliphez hozzáteendő, hogy nem Ákos saját klipje, hanem egy filmhez készült promóciós anyag.

Mondanivaló:
Maga a cím sokáig kérdés volt számomra, hogy mit takarhat, akár csak a Szabadság rabszolgái, és a Vén tinédzserek, hiszen ezek olyan paradoxon-szerű kifejezéseknek tűnnek, de aztán már nem látok bennük ellentmondást. A régi jövő az a jövő, amit régen tekintettünk a jövőképünknek. Az új pedig az, amivé változott az időközben bekövetkezett események hatására.

A Régi jövő egy nagyon szépen letisztult változata a jövőbeli, orwelli mindennapjaink megfogalmazásának a manapság meglévő jelenségekkel hasonlatossá téve. Nagyvárosias, csúcstechnológiás, viszont nyomorúságos élet a jellemző, félrevezetett, irányított, műveletlen tömegek vannak mindenhol. "És a gép joga szent volt" - különösen hideg, gépies hangzással kiemelve ezt a részt. A gép az ember fölött uralkodik majd, ahogy azt a transzhumanizmus diktálja, és nem fordítva. Arra többeket láttam felfigyelni, amikor Ákos azt mondja: "és megszűnt egy ország, és százával támadtak nyelvek, hogy értőn magyarázzák, aztán a sírját befoltozták" - én nem tudom biztosan, de sokan úgy vélték, hogy Magyarország megszűnéséről szól, hogy mi ebben a környezetben nem fogunk tudni megmaradni, el fogunk veszni a sűrűjében. A "biztos csak álmodtam, mert itt most máshogy van, elmúlt a régi jövő, könnyű a megfejtés, a B-terv elvben kész, a baj már rég múlt idő" részt viszont sajnos nem igazán értettem meg mindmáig, kicsit zavaros, hogy most honnan is szánja ezt mondani, időben, és térben egyaránt, és melyik látott világra gondol. A mi jelenünkben meglévő azon jövő lesz a régi, amit most látunk orwelli világként magunk előtt? Nem hiszem, akkor nem hiszem, hogy ennyire előre vízionálta volna. Vagy az orwelli világ jelenéből beszél? És milyen álmodásról való felébredésről? Tudom, egy elemzés akkor az igazi, ha ezeket én mondom meg, de én itt sajnos csődöt mondtam, szóval ez van. A klippel jól rezonáló szöveg viszont értékes elgondolkodtatásokat tartlmaz így is, úgy is.

 

ARTISTÁK (12)

 

Zeneiség:
Az első reakcióm erre is az volt, hogy ez mitől zene? Impulzusok, és effektek tesznek ki egy zenét, tán? "Most mondok valamit, egy kis effektkörítéssel. Az effektkörítést is lehet szeretni, de ez nem zene, csak plüntyögés. Viszont lehet figyelni, hátha tényleg mondok valamit, akárhogyis." Ugyanakkor biztos voltam benne, ahogy eddig a többivel, úgy ezzel is hamar meg fogok barátkozni - és így is lett -, valamint az album végére végülis egy nagyon jó kis vég-plönytögés lett belőle, annyira nem szörnyű.

Mondanivaló:
Az Artisták egy olyan szám, amely szerintem a médiaszereplők cirkuszi hasonlattal élő bemutatása mellett, tágabb értelemben, rajtuk keresztül az Apokalipszist is meghirdeti. Nekem úgy tűnik, mintha arról is szólna, hogy a Rendszer még éppen-éppen tudja játszatni velünk a cirkuszt meg a kenyeret a népnek ("ha perecet ehet, a nézőtér nevet" - valamint az "ájultan néz a tömeg" tök jól összecseng a Veled utazomból azzal, hogy "az önfeledt tömeg már nem érthette meg"), de ez lassan kicsúszik a számításból, mert eljő az Életveszélyes Világszám (Apokalipszis), és bár ezt még nem sejtjük, nem lesz cirkusz, hanem vérbeborulunk.

 

NE KERESS ENGEM (13)

 

Zeneiség:
Elsőre ez is egy gagyi íztelen, színtelen, szagtalan plüntyögésnek tűnt, és a békesség helyett valamennyire inkább egy misztérikus, furcsa, idegen, gépies hangulatot áraszt magából, de szerethető, tényleges vég-plüntyögés.

Mondanivaló:
Ez tulajdonképpen egy búcsúdal, ami nem csak az albumot búcsúztatja, de Ákos életét, előre megfogalmazza benne elmúlását, és halálát, közvetve persze minden más ember halálára rávetíthető lenne. Azon kívül, hogy nagyon szellemesen, és szépen fogalmazza meg, békességgel, és nyugodtsággal, erről nem kívánok hosszas fejtegetésekbe bocsátkozni.

 

Az album számomra végsősoron:
2084 - NWO Világállam
Veled utazom - NWO-világ-végén, ÖregIstennel
Előkelő idegen - Nosztalgia érzés
Táncolj velem - Adj hitet
Keserves fényűzés - Ellenséges társadalmi keretek
Vén tinédzserek - A társadalom egyéb tébolyzói
Tengermoraj - Mélyönkép
Tipikus sztereó - Kettősség filozófia
Megsebezve - Jézus Krisztus
A szabadság rabszolgái - Zsidóság
Régi jövő - Elvesztünk, vagy sem?
Artisták - Apokalipszisba boruló cirkusz meg kenyér
Ne keress engem - Búcsúdal


Extra videók:
Ákos - 1984 (2084 - Lemezbemutató koncert)

"A FÉLELEM, ÁRULÁS, ÉS FÁJDALOM VILÁGA, AZ ELNYOMÁS VILÁGA - OLYAN VILÁG, AMELY NEM IRGALMASABB, HANEM KÖNYÖRTELENEBB LESZ, HA KIFORR. A HALADÁS A MI VILÁGUNKBAN A TÖBB FÁJDALOM FELÉ VALÓ HALADÁS.

NINCS EGY NYUGODT PERCED. A HÁBORÚ HÍREI NAP MINT NAP ELÉRNEK HOZZÁD, FELIZGATNAK. ÉS SOKEZER NAPJA UGYANAZ AZ ÉVSZÁM. MERT TART MÉG... MERT TART MÉG..., MERT TART MÉG AZ 1984-ES ÉV!"


ÁKOS • TURNÉ 2084 -- koncertfilm :: DVD ajánló



2 komment

Címkék: zene reklám videó minden kiemelt blogíró 2013 NWO üzenetértés kovácsákos

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikaigondolkodas.blog.hu/api/trackback/id/tr876249574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

teGergő 2013.10.10. 01:52:27

Most látom csak videófelvételeken, hogy a Megsebezve c. számhoz a koncertek alatt Latinovits Zoltánról látunk egy arcképet a kivetítőkön - Ákos ezt a számot saját bevallása szerint neki, az ő emlékére írta volna inkább, vagy ez csak olyan megnyilvánulás, mint mikor a 2006-ban megjelent A lepkegyűjtő c. számot - amiben érzésem szerint eredetileg édesanyja haláláról és emlékére írt dalt -, jóbarátja, Kaszás Attila egy évvel később bekövetkezett halála után, a dalból az ő emlékére varázsolt 2007-ben emlékvideót? http://www.youtube.com/watch?v=jyPueGQVP3o

maztro 2014.06.04. 19:20:07

A Szabadság Rabszolgáihoz hozzátenném, hogy a "Freedom Train" (kifejezés a Szabadkőművesekre/Új Világrendre/Háttérhatalomra/Irányítókra/nevezd aminek akarodra, saját belső megnevezés által) utasai (ténykedői) is csak rabszolgák ugye, ezt pedig a "zsidóságra" (/cionizmusra/nevezd aminek akarodra) értelmezve máris egészen helyt áll ezzel a "majd mi mindent okosan megmagyarázunk, csak hadd terjedjen ragályosan az az őrület, amit mi akarunk" dologgal...


süti beállítások módosítása