Ez a bejegyzés Kiemelt, azaz fontos, vagy ajánlott tartalom a KG-Blog olvasóinak.

Szerkesztve: Okt-15

Ma felvetődött bennem a kérdés, hogy miközben hevesen folynak a viták arról, hogy vannak-e pedofil, és más szexuálisan bűnösnek nevezhető papok ma (szerk.: láss egy példát), és hogy mennyire baj-e az, hogy rájuk hivatkozva el akar fordulni nagyon sokak tekintete a kereszténységről - illetve annak személyektől független(!) mondanivalójától, csak ezt nem sokan veszik figyelembe -, sokak szerint már a Jelenések könyve által vázolt időszakokban élünk, abban pedig gyakran hangzanak el a következők - ha jól emlékszem, Jézus üzen, és mondja ezeket második eljövetelének idejére a hét legfőbb egyházi szerv hét "nagy" személyének: "tudok tetteidről, paráználkodásaidról, ezt fejezd be, és tarts bűnbocsánatot". Ennyi erővel, ha a Jelenések könyve valóban a jelenünk, a vitákra maga a Biblia is hordozhat választ, miszerint ez a jelenkorunkban valós dolog, ráadásul ezzel a Biblia magát hitelesítené, hogy ne forduljunk el tőle, mert figyelemre méltó(!) módon benne van "minden" releváns tudnivaló, hazugságok nélkül - feltéve persze továbbá, hogy a paráználkodás szó kimeríti az adott, vita alatt álló vétkeket. Ezt elsőre nem tudtam megmondani, ezért szükségem volt a paráználkodás szó mélyebb megismerésére, így kicsit utánanéztem, és a következőkre jutottam:

A paráznaság fogalma mindenképpen takarja az eksüvő által Isten előtt tett házassági fogadalmak megtörését (értsd: ez nem csupán a házastárs ellen, mi több, Isten neve ellen elkövetett súlyos vétek) , de mivel a paráznaságot szó szerint a "házasságon kívüli nemi élet" kifejezésselel is társítják, ez utóbbi kétértelművé teszi azt, hogy a kifejezés kifejezetten csak a házasságkötés megtörésére, mint házasságon kívüli cselekedetekre vonatkozik-e, vagy a házasság megkötése előttiekre is, lévén a szó szoros értelmében az is kívül esik a házasságon? Ebből adódik az a kérdés, hogyha ez utóbbira igen a válasz, akkor gyakorlatilag minden paráznaságnak számít-e ami az Isten színe előtt meg nem köttetett, a szentséget, az erkölcsiséget, és a becsületet megerősítő házasság meg nem létében történik - a házasság megléte, és megtartása elengedhetetlen feltétel a szexuális élet szintjén a paráznaság teljesületlenségéhez? Ezen túl a papságnál maradva kérdés, hogy a cölibátus mellett beszélhetünk-e paráznaságról, amennyiben a cselekedet a cölibátusnak megfelelően házasságon kívül történik, vagy pedig házasság ide vagy oda, a nőtlenség itt is, házasságkötés nélkül is - értelemszerűen persze - minden körülmények között szószerint értendő kifejezés? Ilyentén, ha minden nemi élet, ami mellőzi a házasságot, és a papoknak a házasság tiltott, akkor számukra minden nemiség minden keretek között tiltott, és ha az kicsit is megvalósul, paráznaságnak számít, akkor is, ha pedofilizmus vagy hasonló érezhetően nagyobb horderejű vétségek fel sem merülnek, vagy nem ennyire "durva" ez a fogalom?

Függelék meghatározásként elmondható, hogy nem csak a tett, de már a gondolat megszületése is paráznaság bűnének számíthat, mivel megszüli azt a szentésgtelen vágyat, amit még ha nem is teljesítünk, de hordozunk, életetjük magunkban. Ez a helytelen vágyakozásokon kívül pedig vonatkozhat minden más szentségtelenségeskedésre is, így pl. a pornográf anyagok puszta megtekintése is paráználkodásnak számíthat - hogy házasságon belül, vagy kívül egyaránt, az attól függ, hogy a feltett kérdéseimre milyen válaszok lennének adhatók. (Külön érdekesség: a paráznaság görög szóval porneia -> a pornó szó eredete?)

Szóval ha a fenti kérdésekre határozott válaszokat adhatnánk, könnyebben eldönthető lenne, de ezek nélkül is, jelenleg azt gondolom, lehetséges, hogy a bibliai idézetekkel, és a Jelenések könyve jelenünkkel való összeegyeztetésével a heves vitáknak véget vethetnénk, mert maga a Biblia mondja ki, hogy igen, ezek lesznek, pontosabban vannak, hogy ez nem kérdés, ez nem vita tárgya, mindössze nem ettől omlik össze a világ, illetőleg a kereszténység, mivel az személyektől független irányvonalat (ha úgy tetszik: szellemiséget) mutat fel. A vitáknak nincs értelmük, mert bűnösök mindig is voltak, vannak, és lesznek, nem kell tagadni, és nem kell furcsálkodni azon, ha ennek kitudódása az embereknek nem tetszik - el kell ismerni, de emellett a fenti igazságokra is fel kell hívni a figyelmet, és megértetni, hogy a lényeg NEM a papi erkölcs kérdése, HANEM az ebből fakadóan definiálható, és elemzendő jelenkor (a Bibliában írottak tekintetében IS).

Sokkal igazabb, célirányosabb, értékesebb vitatéma lenne.


Szerk.:
Kiegészítettem a bejegyzést egy vendégcikkel, ami a vjm.hu nyomán Posta Imre weboldalán is napvilágot látott, alatta pedig Imre első hozzászólását a témához. Érdemes elolvasni, akkor is, ha az említett egyént mérhetetlenül tűrhetetlen rasszista-antiszemita "izének" tartjátok.

Ferenc pápa: ennek véget kell vetni

Nos, akkor logikus következtetés, hogy a gyökereinl fogva kell kitépni! Feri, ülj le! Egyes! Szarból ne akarj várat építeni!
Az antiszemitizmus veszélyeiről és az ezzel szembeni fellépésről beszélt Ferenc pápa pénteken, amikor Riccardo Di Segni római főrabbit és a római zsidó közösség delegációját fogadta a római zsidók deportálásának 70. évfordulóján.

Az olasz főváros zsidó közösségének tagjai előtt mondott beszédében az egyházfő kijelentette: egy keresztény nem lehet antiszemita.

"Már többször mondtam, de szeretem megismételni: keresztényeknek és zsidóknak közösek a gyökereik. Az antiszemita keresztény ellentmondás" - fogalmazott Ferenc pápa. Hozzátette, hogy az antiszemitizmust ki kell zárni az emberek szívéből és mindennapi életéből. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a figyelemnek sohasem szabad lankadnia az antiszemitizmus és a rasszizmus veszélyével szemben, nehogy ezek "bármilyen indok vagy igazolás leple alatt" megerősödjenek.
Az egyházfő a római zsidók 1943. októberében történt deportálásának hetvenedik évfordulóján a Vatikánban fogadta a római főrabbit és az olasz főváros zsidó közösségének képviselőit.

Amikor a múltra emlékezünk, meg kell érteni a történtek jelentését "jelenünkért és egy olyan jövő építése érdekében, melyben a Soá kimondhatatlan borzalma nem ismétlődhet meg!" - mondta Ferenc pápa. Felidézte, hogy XII. Pius pápa ösztönzésére számos egyházi intézmény megnyitotta kapuit a "zsidók testvéri befogadására". Hozzátette, ennél is több keresztény "névtelen hősként kisebb-nagyobb segítséget nyújtott" a menekülő zsidóknak.

A pápával való találkozó után Riccardo Di Segni úgy nyilatkozott újságíróknak, hogy a zsidó-keresztény párbeszéden "még dolgozni kell a kritikus pontok megoldásának érdekében a kölcsönös bizalom jegyében". Bejelentette, hogy meghívta Ferenc pápát a római zsinagógába, ahova II. János Pál pápa 1986-ban, XVI. Benedek 2010-ben látogatott el.
Link

postaimre - 2013. október 13. 09:38

#1 | postaimre - 2013. október 13. 09:50:10

Október 11. Boldog XXIII. János pápa ünnepe

1959 elején váratlanul bejelentette, hogy zsinatot akar tartani - 500 év után! Majd 3 évi előkészítő munka után 1962. október 11.-én összehívta a II. Vatikáni zsinatot. (De már nem ő fejezte be: "váratlanul elhunyt"!)
Ezen előkészítő tárgyalások alatt mondta az alábbi beszédet, 1962. július 1-jén:

"A szemináriumainkban alig van ékesszólástan és a hívek kénytelenek végig kínlódni az új papok gyatra beszédeit és naiv, pietózus meséit! Tele a fejük spekulatív dogmával és az Ó-Szövetség idejét múlt és megcáfolt antropomorfista nacionalizmusával, s beleizzadnak szegény elneveltek, hogy kihozhassák az Isten egyetemes szeretetét, minden népeknek adott természeti jogokat és a Krisztusi univerzalitást! Vagyis hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok és az archeológia és geológia, nem különben a megtalált Sumír Első-Biblia (Ur, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956) is mindent világosan feltártak és megmagyaráztak. Senki nem érti ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt nép(ek)nek (sumír, akkád, káld, babyloni) megmásított történelme. Szóval, kötve vagyunk, valami ósdi judaizmussal és nekünk nem elég Krisztus, az Isten Fia!..."
(A római "Azione Cattolica Italiana" (Via Concilliazione 1. Roma) adta ki egy nyomtatott füzetben a következő címmel: ""Novena Allo Spirito Santo" di GIOVANNI XXlll, 1 luglio 1962, per il Concilio Ecumenico Vaticano 11. ";)
XXIII. János pápa "hirtelen" meghalt és utána Giovanni Battista Montini hercegérsek lett a római egyház pápája VI. Pál néven. Erről a pápáról könyvek jelentek meg, pl. "The Montinian Church" és hasonló címeken, melyek közlik, hogy zsidó családból származott. (Mi a manó!!) Ez a pápa folytatta a Vatikáni Zsinatot. A történetet csak a zsinat által kiadott jegyzőkönyv alapján ismerhetjük meg. XXIII. János halála után, 1965-ben kiadott "Jegyzőkönyvek" a II. Vatikáni Ökumenikus Zsinaton részt vevők által - "minden ember részére" - címzett "üzenettel" kezdődnek, melynek dátuma 1962. október 21.
A zsinat célja az egyház megreformálása, valamint a többi kereszténnyel való viszony rendezése lett volna. E helyett pl. megfordították az oltárt, helytelenül "szembemisézőre"!! Így most a pap nem az Istennek, hanem a híveknek mutatja be az áldozatot.
A zsinat 1965. december 8-án fejeződött be.