Frissítve: Okt-30 17:47 (illusztráció)
De gondolom ezt nem nagyon fogják feszegetni, talán pár szót azért ejtenek róla. (Talán tévedek, és izgalmas percről-perce *eztörtént* emlékvetítések mennek majd vízoszlatós járművekről, emlék emlékének emléke, feltárás meg semmi - ha igen, akkor következmény nélküli beszédként, a levegőbe foszlóan.)
Jelentéktelen pillanatok, 2006 - "rólad beszélni sem szabad"
Inkább megizzítják a hatvanas számot, ha már számot adni kell valamiről, legyen az a hatvanas szám, ne a tizes. Pedig jobban izzani a közelmúltibbnak kéne, lévén történelmileg közelebb áll a jelenvalóságunkhoz, és így mégerősebben rányomja a bélyegét az egyébként hatvan évvel ezelőtti helyzetre, szemrehányó válaszul, újra és újra. Még nem történt hivatalból semmi az ügyben? Akkor hivatalból nem is fog. A hivatal-jogállam- és egyéb lázálomszavak pedig érvénytelenek. Lázálom, és szemrehányás: ha CSAK emlékezünk, és nem történik semmi, akkor "mi az hogy, nagyon is"!
* Csak felSZISSZENTEM. Most visszazuh-SZUSSZANOK. Mostépp. Most. most... Nyugodjék békében ---amíg a halál el nem választ, eme megzuhant ittlétemtől. ? . . Megpróbálok nem megvetéssel nyúlni egy szitokká vált fogalomhoz: Én a bir-ka; kicsi vagyok, de sokat bírok. Ebből még akár akármi és nemakármi is lehet... *