*Az ezelőtti hétvégéről van szó, és nem az utóbbiról. Sokat rágódtam a bejegyzésen, és az sem biztos, hogy mindent úgy írtam le, ahogyan szerettem volna, de hogy másfél hétig írtam ezt apránként, össze-vissza ugrálva benne, inkább zavarodhattam meg, mint hogy letisztult volna a mondanivalóm. Mindenesetre lesz még bejegyzés a lentebbi témákról, valahogy csak összejön az a kirakós. :)
Első ízben lássuk a közlekedés szempontjából:
Az ezelőtti hétvégén egy napra miniatűr kitérőt tereveztünk az apámmal Szlovákiába: az volt az elképzelés, hogy Budapestről lemegyünk Esztergomba, onnan pedig átmegyünk Párkányra, a Duna túloldalán fekvő, ma már szlovákiai településre. Én még sosem jártam ott, úgyhogy most lenne alkalmam ismerkedni a helyi viszonyokkal, a látképpel, és (a) mindenféle mással. A terv szerint ő motorral megy, én pedig biciklivel leszek, amit Esztergomig vonaton fogok szállítani, ahogy majd a visszaúton is.
Amikor a Nyugatiban kértük a vonatjegyeket, azokat egy szó nélkül átadták nekünk (a kerékpárosat is, még az is lehet, hogy a teljes táv árával), így még itt nem volt fogalmunk arról, hogy mire is vállalkozunk pontosan. A vonat indulása előtt két perccel tudtuk meg, hogy az esztergomi vasútvonal pályájának egy nagyobb szakasza felújítás alatt áll, ezért a vonat csak Pilisvörösvárig közlekedik, onnan pedig vonatpótló autóbuszokkal lehet továbbközlekedni, amelyen biciklit szállítani nem megengedett. Ennek ellenére próba-szerencse módon, és a hirtelen információk fejleményében fentmaradtam a vonaton. Pilisvörösvárnál apám már szervezett, és a buszsofőr volt olyan kedves, hogy megengedte a busz üres csomagterébe raknom a kerékpáromat (amiről egyébként nem hittem volna, hogy befér, de sikerült neki), így "egészben" el tudtunk jutni Esztergomba.
Az esztergomi városnézés után a határon minden további nélkül áthaladhattunk: EU-s tagállamok lévén útlevelet amúgy sem kértek volna, de még fényképes igazolványt sem kellett felmutatnunk; én egy szem embert nem láttam, aki hivatalból megállíthatott volna minket, vagy egyáltalán bárhogy is figyelné a határt, bár bódé azért persze volt, szóval valamit csak figyelnek valahogyan... Szóval kicsit olyan érzésem volt, mintha (a Nagy) Magyarországon, továbbra is belföldön lennénk, bár ha ez egészen nem is, az mindenképpen igaz volt belőle, hogy (szlovákiai) magyar földre léptünk át így is. :P :)
"Határon túl, határon onnan"
Párkányról röviden...
Viszlát Párkány!
Még egy kis fotózás, mielőtt folytatnám a történetet :)
Az esztergomi Bazilika szinte minden képen - jól adta magát
Miután kinézelődtük magunkat, és mielőtt még ránkesteledett volna elindultunk visszafelé az esztergomi vasútállomásra újbóli, kényszerű szerencsét próbálni. Bár az ottani buszsofőr eleinte szintén készséges lett volna, időközben megtiltották nekünk a bicikli elhelyezését az autóbuszban, így marasztalva minket Esztergom városában. Bár azért azt is meg kell vallani, hogy a próbálkozások alapján amúgy sem fért volna be ebbe a buszba a cangám, mert nem volt elég nagy a csomagtartója, másrészt pedig érdekes megemlíteni, hogy a buszsofőr utólagos állítása szerint a tilalomról nem is tudott, és azon a járaton, amit eredetileg vezetne (nem a vonatpótlót), ott - ha jól értettem - nincs megtiltva kerékpár szállítása. És ha ezt jól értettem, akkor azért most hagy csukljak fel, a "szabályzati hozzáállás" szempontjából, hogy vaj' miért is baj már csak ennek függvényében is, ha haza tudnánk érni még aznap?
(Igaz, - ebbe a buszba - amúgy sem fért volna be. Én kérek elnézést.)
Szóval a MÁV megdöglött, mármint a hazajutást illetően, így felvetődött, hogy el kéne tekerni Visegrádra, aztán hajózással, meg más vasútvonalakkal oldjuk meg a problémát (ha tudjuk). Na 30km, uccu neki, amíg nem késő! Aztán úgy alakult, hogy nem tudtuk kivitelezni, így sem hajózás, sem vonatozás nem lett belőle, én pedig csak az edzettségemnek köszönhetem, hogy Esztergomból a saját erőnlétemből szinte minden gond nélkül le tudtam tekerni Szentendréig(!). Ekkor már csúnyán beesteledett (olyan 22 óra felé járhatott az idő), de az apám is velem volt motorral, szóval nem voltam egyedül. Bár valamekkora ismeretség, a kilóméterkövek, és a volánbusz-megállók nevei alapján tudtuk, hogy már Szentendrén vagyunk, érdekes módon a település kezdetét jelző táblát egyikünk sem vette észre (minden más települését viszont igen), szóval elképzelhetőnek tartjuk, hogy nem is volt a helyén. Ugyebár a HÉV-et voltunk hivatottak ott felkeresni, de táblázás révén (nemlévén?) odáig sem jutottunk el, ugyanis vagy mi voltunk mindketten vakok, vagy valóban nem jelezték táblával a szentendrei végállomásának a helyét, esetleg a város centrumát sem. Láttam ugyan egy buszpályaudvart tele pihenő buszokkal, de azt már csak itthon tudtam meg az internetről, hogy a buszpályaudvar mögött volt valójában az állomás is. A buszok kitakarták, sötét volt, nem láttam kivilágított szerelvény-utasteret sem, pedig kimondottam kerestem a szememmel, stb., szóval egyszerűen nem sikerült észrevennem a lényeget, és ezért továbbhaladtunk.
Ebből a jó kis biciklis túrából az lett, hogy továbbnyargaltunk, és kiértünk Budakalászra, ahol szintén tudtunk HÉV megállóról, már csak az volt a kérdés, hogy ott megtaláljuk-e. Szerencsénkre az út, amin haladtunk nem csak a síneket keresztezte egy idő után, de ott helyben egyenesen a megállót is, a várva várt szerelvény pedig nem több, mint 3 percen belül meg is érkezett.
Most lehetne fellélgezni, hogy - bár már majdnem Budapest határán voltunk - néhány maradék km-t sikerül már azért a HÉV-vel is megoldani innentől, de ez sem igazán úgy lett, ahogy azt el merészeltük képzelni: a Margit hídig szerettem volna utazni, de alig pár megálló után bemondták, hogy pályafelújítási munkálatok miatt a szerelvény a Szentlélek térig (vagyis az Árpád hídig) közlekedik(!). Ezen a ponton filmbéli forgatókönyv-szerűen rámjött a "jókedv", és a megállíthatatlan nevetés. Komolyan kellemes volt. Ha ez igaz...! :D
Szóval se a MÁV, se a BKV "nem műkönd". Na ez aztán tényleg emlékezetessé varázsolja ezt a napot. :D Azért viszont nem panaszkodom: egy nagyon szép túrának kerekedett ki a Dunakanyarnál, illetve a Pilis térsége alatt. Végső soron pedig, hozzávéve, hogy Budapesten még további 10km-t kellett letekernem, éjfél tájékában - a hátam mögött több, mint 100 kilóméterrel, amelyből az Esztergom-Budakalász szakasz, és az Árpád hídtól való közlekedés nem tervezett 67km pluszt jelentett összességében - sikeresen hazaértem.
Biztosan nincs lényege megemlíteni, hiszen az előtte, és az utána való napon is így jártunk volna, de az eset Péntek 13.-án történt. De amúgy tényleg nem volt olyan szerencsétlen a nap: végülis elértük Esztergomot, voltunk Párkányban, a hazafelé út számomra így is kellemes volt, és hiába volt folyton borongós az idő, illetve hiába villámlott időnként a távolban, de komolyabbra sosem fordult feletttünk. Engem pedig sem lelkileg, sem testileg nem viselt meg ez az egész. Azt viszont nem merném kijelenteni, hogy mindezt a MÁV-nak, vagy a BKV-nak köszönhetően... Még örülhetek neki, hogy működtek annyira, amennyire...
Másod ízben a hétvége magyar-angol, és magyar-szlovák nyelvi szóegyezések szempontjából:
A kirándulás közbeni "idegen" nyelvi dolgokkal való találkozás fokozatosan inspirált arra, hogy ezeket is leírkáljam magamnak, és majd valamely (bizonyára jó távoli :P) bejegyzés keretében elmélkedjek róluk egy keveset. Akkor még nem tudtam, hogy a kirándulás is le lesz írva, így nem számítottam arra, hogy ezzel egy az egyben meg lesz a helyük ebben a bejegyzésben is, de hozzáalakultak az események, hogy végül így legyen.
Tehát amint az alcímben már belekezdtem: szóegyezésekről szeretnék most beszélni, tehát olyan szavakról, amelyek két különböző nyelvben azonosak egymással. Egyezésük nem abból fakad, hogy az írott alakjuk, vagy a kiejtésük hasonló (vagy ugye egyező), sem attól, ha csupán jelentésük egyezik, hanem akkor lehet a leginkább gyanakvóvá (és akár igazolóvá is) válni ezt illetően, ha az írt-alak és/vagy a hang-alak mellett egyszerre a szó jelentése is legalább hasonló dologra utal, hacsak nem pontosan ugyanazt jelenti. Sokszor amúgy azért sem ismerjük fel bizonyos szavak egyezőségét két nyelv között, mert bár a szó jelentése adott lenne, manapság egy szinonímát használunk a kifejezésére, és nem a szó szerinti eredeti értelmével fejezzük ki. Nyilvánvalóan a legkevesebb, hogy valamekkora torzulás lesz a két nyelv két szava között, akár írásban, akár kiejtésben, de akár még jelentésben is, viszont nem kétségtelen, hogy ezek ellenére a szavak logikailag visszafejthetők és/vagy történelmileg visszavezethetőek egy másik nyelvhez, mint a szó "eredeti", de legalábbis az azt megelezően szintén felhasználó nyelvéhez.
Azt nem állítom, hogy az itt következő példáknál minden szó esetében egyértelműen meg is tudnám határozni, hogy melyik nyelvből került a másikba (még ha nem is két nép közötti rokonságot tárunk ezzel fel, csupán azt, hogy éltünk, és találkoztunk egymással, szavaink pedig átragadtak egymásra), de rá szeretnék mutatni arra, hogy némi háttértudással, és odafigyeléssel nem nehéz észrevenni, hogy amit sokszor "idegen" szónak tekintünk, az valójában - ilyen, vagy olyan módon, de - nem is áll olyan távol tőlünk, mint hisszük. (Sokszor túlságosan is jók a kapcsolatok ahhoz, hogy végső soron akár magyar nyelven is fél perc alatt elolvassuk azt, amiről eddig azt hittük, hogy közünk nincs hozzá, ráadásul úgy, hogy egyes szavak nem csak hogy a magyar nyelv logikájára vezethetőek vissza, de csak azzal magyarázhatóak meg maradéktalanul is.)
Szóval most láthatunk majd néhány példát erre-arra. Bár néhol sok háttértudás szükségeltetik ehhez (amellyel én sem feltétlenül rendelkezem, mert nem vagyok nyelvész), de ha most csak röviden annyit mondok, hogy elsősorban mindig nézzük a mássalhangzókat, már az is megkönnyítheti a dolgunkat! Van ugyanis egy rendszer a dologban, amit sajnos eddig még részletesebben nem fejtettem ki, viszont nem is most szeretném. Mindenesetre akit érdekel, az a bejegyzés után beletekinthet Tóth Bálint Vandékhár c. előadásába, vagy ebbe a bejegyzésébe - ezekben is van pár fontos információ a témában!
Először is egy olyan kép tartalma kapcsán szólalnék fel, ami eredetileg nem is a nyelvészkedésért készült, de ezen részlete mégis témába vágó lett:
Itt a jobb szélső tábla felirata az érdekes. Bár a hasonlóság egyértelmű, sokaknak még ez sem esne le magától a nagy "semmiközünkhozzá idegennyelv"-es betanított önhiedelmében, én viszont nem csak hasonlóságot, de egyfajta mélységet is látok a dologban.
Figyeljük itt is a mássalhangzókat, és akkor a hasonlóságon túl talán valami mélyebb szintű összefügés is fel fog tűnni ebben az egészben. Bár a dolog miértjét, és hogyanjait nem most írom le.
Elsőként kezdeném a sort a középső szóval: igaz, hogy a TaMáS-THoMaS szavak kapcsolatán amúgy sincs nagyon mit meglepődni, hiszen ez egy név, az emberekre használt nevek jelentéseit pedig nem feltétlenül szokták nézni mások, nem fordítják le, ehelyett azt csak névként tekintik, és úgy is használják tovább. Így a TaMáS szó jelentését tekintve pl. hiába hozható összefüggésbe a TaNáCS szóval, azt angolul nem fordították le, hanem az illető(ke)t továbbra is Tamás-nak szólították, legfeljebb saját kiejtésükkel, és írásmódjukkal Thomas-ként éltették tovább. Ha a mássalhangzókat nézzük, akkor láthatjuk, hogy jóformán csak a T változott TH-vá, és hogy e kettő ne függne össze egymással, azt remélem nem gondolja senki! :)
Most térjünk rá a SZeNT szóra, ami az angolban SaiNT (rövidítve: St). Ennél is nehéz nem észre venni, hogy a két szó nem csak hasonlít egymásra, és nem csak jelentésük azonos, de a mássalhangzóik szintén összefüggésben állnak egymással, logikailag kapcsolódnak egymáshoz, az egyik szó a másikból ez által tökéletesen kiolvasható. Nem csak hasonlóságot látunk tehát, hanem szóegyezést. Az S hangzó természetesen szintén kapcsolatban áll az SZ hangzóval, az angolok is így ejtik ki sokszor annak ellenére, hogy csak egy "ess" betűt írnak.
Maradt pedig az utolsó szó. Ez már tényleg csak a szemfülesebbeknek, vagy a több háttértudással rendelkezőknek tűnhet fel igazán, az átlag ember szerintem itt is legfeljebb a hasonlóságot látja meg az egészben, de bármiféle kapcsolatot már feltételezni sem merne. A KáPoLNa CHaPeL-ként való fordításában szintén egymásra vezethetjük a szavakat, ha elsősorban a mássalhangzókat nézzük. Igaz, hogy a chapel-t a "csépel" szóként is azonosíthatnánk, hiszen kiejtésben, és írásban mintha ahhoz állna közelebb, de szerencsére én tudom (és ti is tudhatjátok), hogy a CH pedig a C révén a K hangzóval van összefüggésben. Kicsit távolabbi "betű-rokonság", de a kapcsolat létezik közöttük - mint ahogy a C, és a K kapcsolatát sem hiszem, hogy lenne ma valaki, aki nem látná be (a C-t is K-nak ejtjük sokszor az angolban). Tehát ha a CH-t elfogadjuk a K egyik lehetséges alakváltozataként/torzulásaként, akkor a CHaPeL-ből "KaPeL" lesz, itt pedig máris láthatjuk a K+P+L összetételt, ami a KáPoL(Na) szóban is van, csupán a szó vége maradt le, kopott le belőle.
Valamint volt egy olyan tábla is (ami épphogy csak látszik a képen), ami a Royal Castle / Királyi vár helye felé mutatott.
Először is a CaSTLe az szó szerint nem vár-at jelent (csak szinonímaként!), hanem eredetileg KaSTéLY-t. Itt is C-K összefüggés van, illetve L-LY, a többi pedig már szót sem érdemel, annyira kiszúrja a szemünket. Erről pedig nem kételkedem, hogy magyar szó.
Másodszor. Ez már lehet eröltetés is, de hagy írjam le, mint egy rövid gondolatot. Leharapva a királyi szó elejét: (Ki)RáLYi -> 'RáLYi -> RoYaL?? Merthogy a jelentése az pont ez. De ha ez nem is valós egyezés, és nem ez a szó torzult/kopott ilyen furcsán a változékony, és az eredetét elfeledő nyelvjárás folyamán, akkor is érdekes dolog.
Ezenkívül, ami viszont a táblákon nem volt rajta, de ha már a témánál vagyunk, akkor mindenképpen említésre érdemes szó, az a Rule. Állítólag jelent szabályt, előírást, kormányzást is, bár az igazság az, hogy ezek mind csak utólagosan használt szinonímák, jelentéstorzulások, asszociációk, és nem a szó eredeti valós jelentését takarják. A RULE szó szó szerinti jelentése = URAL, ahogy a 'to RULE' = 'URALni'... Ez pedig már sehogyan sem lehet átvett szó, hanem mindenképpen a saját, magyar nyelvezetű szavunk, hiszen az ÚR szó a gyöke/töve, és ez van a magyar nyelv működése szerint sajátosan továbbragozva. UR-al az, aki ÚR-ként viselkedik, azaz UR-al(-kod-ik)... Neki van UR-al-m-a, stb. Sajátosan ragozott szavunk tehát, és nem angol szó! Bár nem tudom, hogy hivatalosan erről hogyan vélekednek, és az etimológia honnan vezeti hová, mindesetre bárhogy is legyen, mi tudhatjuk, hogy az angol nyelvbe bizony mitőlünk került át...
(Ja, arról, hogy miért tagolom ilyen furcsán a szavakat, és nem "szótagolva" /holott ez is szó-tagolás, csak másképp.../, arról is majd a későbbi, összefoglaló, soha el nem készülő :P bejegyzés(ek)ben lesz szó.)
De haladjunk mostmár tovább Párkányra is!
KNiHy - KöNYV, és még illusztráció is van hozzá. Ha mássalhangzózunk, akkor gyakorlatilag K+N -t láthatunk a KöNY(v)-höz képest. A végén lévő '-v'-t pedig szerintem nyugodtan el is hagyhatjuk, mert szervesen nem kapcsolódik oda. /.../
KoLáČe - KaLáCS. A kapcsolat egyértelmű, a hülye is látja. Csak vajon az eredet mi. :)
Hot dog, hamburger. Ezek persze mindkét nyelvben angol eredetűek. (Vagy nem minden? Pl. a hot = hő ~ hőtt ~ hevett ~ hevült =~ "hot"...)
LaNGoŠ - LáNGoS. Itt nem csak a kapcsolat egyértelmű, de az eredete is az. Ez egy, a magyar nyelvből nem csak átvett, de a magyarra sokrétűen vissza is vezethető szó. A lángos szó jelentése annyit fed, minthogy láng-os, vagyis "lánggal rendelkező". Arra utal, hogy a "lángos" lánggal készül. Az általunk a "lángos"-ra használt szóval nem csak ezt a kifejezést vették át tőlünk, de egyszerre a láng szó továbbképzett szavát is, tehát egy sajátosan ragozott szavunkat. Arról nem is beszélve, hogy a láng valószínűleg erős kapcsolatban áll pl. a langy szavunkkal, és nem véletlen a hasonlóság a lángos, meg a langyos szavak között sem... :)
A tükörtojásra, a kakaóra, a kávéra, és a teára nem térek ki.
HoRúCe ČoKo - FoRRó CSoKi. Ebből a csoki, azaz a csokoládé szó persze egy csomó nyelvben azonos (chocolate, schokolade, stb.), és ennek történelmére gondolva most nem ezt szeretném firtatni (őszintén szólva nem tudom, hogy mi a története :)). Ami számomra érdekes, az a horúce - forró. Lehet, hogy ez már csak erölködés szagú, de így a csokis egyezés előtt már egész jól adta is magát, és szinte magamtól is kitaláltam volna, ha nem lett volna ott a táblán a magyar változata is... leszámítva, hogy nem tudom, hogy hogyan ejtik ki, olyan mintha csak annyit mondanék: "horró". Bár itt az írásbeli hasonlóság, és logikai visszafejthetőség nem valami magas fokon áll, mindenesetre én el tudom képzelni, hogyha utánajárnánk ennek a szónak, akkor logikailag visszafejthető lenne a magyarra.
Tu = iTT,
DVoRe = uDVaR
Bár egyértelműen több, mint hasonlóság, és gondolkozás nélkül felismerhetőek, de végülis még mindig a mássalhangzók figyelésén lenne a hangsúly. :)
Harmad sorban szimbolizáláshoz köthető apróságok szempontjából:
Voltunk az esztergomi Bazilikában is, ahol egy ismerős, de mégis csak mintha idegen dolgot láttam volna. Biztosan hallottatok már róla ... bár egy kicsit nehéz kivenni a képen, mert eredetileg ez a kép sem ezért készült, hanem csak benne volt a képben... :) A Nap, és a háromszögbe zárt szem. A 'mindent látó szem'. Isten szeme, ahogy mondják, bár létezik egy kicsit másabb értelmezése is neki, ami lehet hogy kisajátítás, és ferdítés, de inkább él manapság az a jelentőssége, mint a mindenre rálátás isteni mivolta: amikor az Ördög az maga, aki vágyik Isten helyébe, és aki helyette akarja uralni a minden létezőt, és helyette akar mindent látni... Most ez nem akarom nagyon "túltárgyalni", egyszerűen csak láttam a Bazilikában is, aztán gondoltam megmutatom. Mondjuk nem is én vagyok az, aki órákig tudna erről a szimbólumról beszélni...
Az utolsó két kép témájáról a leginkább a 2012 Blogról tájékozódtam. Ha jól értettem, és jól ismerem, akkor a 101 a beavatás előttit, beavatás előtt állót jelöli. A beavatás pedig igen izgalmas szó a mai "összeesküvéselméletista" titkos társaságokat firtató világunkban, hát még ha ezt szimbolikusan használják is sok helyen, sok alkotásban**. Nem mondom, hogy ennek a drogériának ezekhez bármi köze lenne, és akik kitalálták a nevét(?), azok eféle célzattal biggyesztették ide, csak érdekes ilyeneket látni ezek fényében. :) Ne értsük félre: nem a drogéria áll beavatás előtt, nem ilyenekről van szó, egyszerűen csak szeretik a valakicsodákok a kis szimbólumaikat, okkult dolgikat "terjeszteni", szerteszórni a világban, miközben - pont azért, mert okkult - a fene sem fogja felismerni, hogy milyen szimbolizálások veszik körbve minden sarkon. Annyira nem is lényeges ez a számunkra, de azért azt jelzi, hogy milyen érdekeltségű emberek döntései bukkanak elő mindenhol, ezáltal milyen volumenű dolgok húzódnak meg a háttérben, vagy úgymond merrefelé tengál a világ is egyúttal - bár ez nagyon elvontnak tűnhet, és belemagyarázásnak is, de remélem jól értitek, és nem rosszul, nem félre~... Ennyi az, amit egy átlagos ember leszűrhet az egészből, én nem is szeretném nagyon túlmisztifikálni. De a jelentősségéről sem szeretnék elfeledtetni senkit. :)
**Alkotások: Pl. olyan filmekben/klipekben is sokszor 1:41-nél, azaz a 101. percben történnek meg a 'nagy felismerések', amelyekről a nagyközönség nem is tudja, hogy szimbolikus, és asztrológiai alapokon íródtak. Érdekes dolog ez, így manapság, hollywood-tól... Tudnak valamit, amit mi nem?... :P
Továbbá láttam egy ilyen érdekeske logót is. De mi benne az érdekes? Visszautalva a 2012 Blog egyik bejegyzésére, onnan tudható, hogy az okkult szimbolizálás köreibe tartozik még az XO, és a TO karaktersorok használata is. Bővebb magyarázat a linkelt bejegyzésben, de röviden annyit, hogy előbbi a halálhoz (lásd még: "kör"-t formáló (helyettesítő) koponya, és X-et formáló csontok szimbóluma... ugye ismerős?), utóbbi pedig az élethez, illetve a születéshez kapcsolódik. A képen látható logóban is láthatunk egy OTO karaktersort, de ez még önmagában nem is feltétlenül lenne érdekes (hiszen bárki tudatlanul is használhatja ezeket a betűket pont egymás mellett bármilyen szavakkal), de tőle bara látható még egy kis jel, ami erősen ide kapcsolhatónak látszik.
A jel teteje egy 'O', az alja pedig egy 'T', ami gyakorlatilag az ANKH szimbólumával is teljességgel összeegyeztethető, ami hogy-hogynem, az egyiptomiaknál valahogy szintén pont a születés, és az élet, illetve az örök élet egyfajta jelképe, szimbóluma volt.
Igaz viszont, hogy a fenti logónak volt egy 'LOTO' helyett 'TIPOS' karakterekkel élő változata is, ez a fenti képen látható logó hátterében húzódott meg, az a sokszáz "dőlt téglának" kinéző valami az az. Viszont amellett is ugyanez a jel volt, a jelből pedig nem csak az O, és a T olvasható le, de a T-ben van egy kis fehér görbület is, pont úgy, hogy a vele "elkülönített rész" (180°-ban elforgatva) az L-t láttathassa. Gondolom így ötletelték bele, hogy a LOTO összes karaktere ott legyen, ez egyfajta "jópofa marketing" a logóban. Szóval nem tudom miért van két változata, nem jártam utána, de ettől még a fentiek állhatnak, mert bár lehet ezeket haszlálni háttértudás nélkül, tudattalanul is, vannak, akik tudatosan használják, így mindig felmerül a gyanú, hogy nem erről van-e szó már megint.
