- VÁZLAT -
"Dehát én kedves vagyok mindenkivel, miért bántanak?"
Nem kedvesnek kell lenni az emberekkel, hanem életrevalónak; látni, hogy ki milyen szerepet hord magán, és akként viszonyulni hozzá egy értékrend, valóságfelfogás szerint. És nem bántás, ha valaki nemtetszését fejezi ki ez (a kedveskedés) ellen, mert nem a kedveskedő személyt támadja, hanem önmagát védi előle, hiszen az nem hozzá illő módon állt hozzá, hanem a köztük fennálló viszonyra és helyzetre, a körülvevő tényezők sokaságára, a valóságfelfogásra és értékrendre* tekintetlenül, elkezdett behatolni a szféráiba, nyomulni, valami szeretetrezgéses** mánia okán, és tódulni, képbemászó képmutatással. Ez sok, egy feltartó viselkedésforma, ami nem elfogadható.
*Nem értékrend az a fajta kettesszámrendszer-gondolkodásmód, hogy kedvesség=1, minden más=0; ez képmutatólag alkotott túlegyszerűsítés. **Ezt most nem fejtem ki, de nem a hitgyülis rángó alapverzióra gondolok.
No, a barátságosság. Ott már akad némi körülménytekintet, olyankor az ember nem mászik senkinek a képébe, csak azzal kedves, aki kimondottan hozzá jött, kezdeni vele valamit, és a barátságos ember észleli is, ha a jó hangvétel inkább árt, mint használ az adott helyzetben, csak fenntartja a lehetőségét egy kedves viszonyulásnak, de nem akarja azt mindenáron beletüremkedtetni mindenbe. A barátságosság sem szükséges jó, viszont az ilyenfajta viszonyulás sokkal elfogadhatóbb, közérdekeűbb tevékenységi mód - és a gyakorlóját sem érheti "indokolatlan" "bántás". Indokolatlan bántás érheti - (!) -, csak "indokolatlan", és "bántás" nem. (Utóbbit feljebb már értelmezhettük, előbbit is hasonlóan illik megfejteni.)
- FOLYTATÁS NÉLKÜLI ELŐVEZETÉS VÉGE -
![Tanulságos közlekedési videó [komment bejegyzés]](https://m.blog.hu/kr/kritikaigondolkodas/image/.external/.thumbs/e74f5e09e9ddaf3c631f6a73f5b3de06_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
