Frissítve: Márc-27 | Máj-26
Ilyenkor szokás ilyen rideg-melegségest mondani. Ma éjszaka sikerült letisztítanom azokat az alapvetéseket, melyeket több, mint négy és fél évvel ezelőtt vetettem először papírra azon a szent napon, amikor eldöntöttem, hogy valóban blogot fogok indítani, mert bizony van miért.
KRITIKUSSÁG PILLÉREK:
„A logika mindig ugyanarra enged következtetni, de ez adathalmazonként más eredményt szül. Minden részismeretű levezetés ezért eredendően esélyes a hibázásra, nem biztosítja a dolgok teljesen igaz ismeretét. Tehát végletekig befogadóan kell számítanunk látszólag lehetetlen dolgokra, amelyeket nem egyből elfogadunk, hanem megkérdőjelezve folyamatosan megkíséreljük kipuhatolózni milyen tudás az, ami már esetleg megszilárdítható - feltéve, hogy létezik ilyen. Így jutunk előre a Kritikai Gondolkodással...”
Méghozzá, ha egybeolvassuk a kiemelt részeket, rendkívüli mondatként kapjuk a leglényeget:
„A logika adathalmazonként eredendően esélyes a hibázásra, a dolgok teljesen igaz ismeretét végletekig befogadóan kell kipuhatolózni a Kritikai Gondolkodással.”
Szerk.: Jótanácsként szokták még mondani, hogy "ne higyjetek el senkinek semmit, mindennek magatok járjatok utána", amivel teljesen egyetértek, mert a fentiekhez igazodik, viszont az az érzésem, hogy sokan ellentétes hasznossággal értelmezik, és csak egy romboló hatású aranyköpésként sajátítják el ezt a sort.
NEM arról van szó, hogy "ne hallgassatok senkire, és legyetek önfejűek", NEM azt jelenti, hogy "mindenkinek pofa be, majd én tudom" - noha e szavak nagyon hasonlatosak, értelmük fordított -, ahogy azt SEM, hogy "mindenki hülyeséget beszél, hazudik, nem érdemes senkit meghallgatni".
Pontosan arról van szó, hogy "végletekig befogadóan kell számítanunk látszólag lehetetlen dolgokra, amelyeket nem egyből elfogadunk, hanem megkérdőjelezve folyamatosan megkíséreljük kipuhatolózni milyen tudás az, ami már esetleg megszilárdítható", vagyis végletekig képesnek kell lenned számodra lehetetlennek tűnő információk befogadására, eltárolására, miközben se nem akasztod rá, hogy "megtaláltam az igazságot", se nem, hogy "ilyen nincs"; tárolod, és majd idővel még több információval együttvéve kilogikázod, mi a legjózanabb állásod vele kapcsolatban mindenkori tudományod szerint. Sosem leszel a teljes igazság ismerője, de legalább arra a szintre eljuthatsz, hogy embertársaidat és környzetedet nem kárhoztatod szenvedésre megannyi meghaladatlan hülyeséged éltetése által, fokozatosan összhangba kerülsz az egyre teljesebb mértékben felfogott és megértett, téged körülvevő világegész jelenségeivel.
Senkinek ne higyj el semmit: amit mondanak, ne vedd azonnal teljesen igaznak, de ettől még hallgass meg másokat, ne légy világtalan önfejű akadály!