Április 29.-én hirtelen kiírta Kásler a honlapján, hogy április 30.-án a Bosnyák téri Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) épülete előtt egy, a magyar gazdák által szervezett tüntetésen maga is részt fog venni, és fel fog szólalni. Kaptam az alkalmon, és ismét elmentem megnézni, hogy mi történik. A tüntetést Dr. Boór Ferenc, tudomásom szerint egyetemi tanár vezette, aki képviseltethette magát árpilis 21.-én a Hősök terén is, ahol ő is mondott már beszédet.

Előszörre nem tudtam pontosan, hogy miről fog ez szólni, de éppen ezért is jó egy ilyen alkalom, hogy új embereket, új nézőpontokat, új híreket ismerhessek meg. Néhány magyar gazda beszámolásáról van szó, akik szeretnék tudatni a magyar lakossággal, hogy a hivatalok, és az NFA hogyan lehetetleníti el őket sokszor törvénytelenül attól, hogy a helyi magyar földjeiket használhassák, és megművelhessék, és hogy az NFA hogyan, és mekkora előszeretettel juttatja azokat a földeket illetéktelenek kezébe. Tulajdonképpen ez sem mindenki számára újdonság, de most számomra is kézzelfoghatóbbá válik, hogy valódi magyar gazdák adnak számot saját tapasztalataikról, és nem csupán az interneten hadoválunk, hogy a mindenkori kormány eladja Magyarországot földestül, és mindenestül idegen érdekeknek.

Itt sem sokan, csak olyan 100-150-en lehettünk, de érdekes arány a számomra, hogy a több, egymást már ismerő, összejáró, és elbeszélgető ember között én is összetalálkoztam több emberrel, akit már innen-onnan személyesen is ismertem, tehát még egy ilyen kis tömegben sincs arról szó, hogy csupán a helyszínhez legközelebb eső néhány idegen ember szállingózna össze, hanem van már egyfajta összetartozás, ami mindig ugyanazokat az embereket viszi egy adott helyre - függetlenül attól, hogy teszem azt, nem sok minden történt az elmúlt három hónapban, de azelőtt még nem ismertem, és nem foglalkoztam Káslerrel, és így erre a tüntetésre sem találtam volna rá.

Szóval ahogy az lenni szokott, most is felszólaltak többen, nem csak gazdák, de pl. LMP-s képviselők is (akiktől személy szerint nem sokat várok, bár az adott tüntetéstől sem lehetett sokat várni), itt is megfogalmaztak egy több pontból álló követelést, és megpróbálták azt átadni az NFA munkatársainak - de valahogy senki sem nyitott ajtót, és senki sem vette át azt.

Annyiból is érdekes volt persze ez az egész, hogy maga az NFA nem volt kiírva az épületre, ami előtt összegyűltünk, csak a többi, hasonló tevékenységű szervezet táblája utalt rá, hogy márpedig jó helyen kell, hogy járjunk, csak valamiért lespórolták azt a táblát az épületről, amelynek ott kellene lennie. Talán ennyire nem merik felvállalni magukat?

Aztán végülis igazán persze itt sem történt semmi, csak az előadók ismertettek velünk dolgokat, és ezzel akarva- akaratlanul is invitáltak minket arra, hogy a jövőben az ő ügyük mellett is kiálljunk, ha akarunk.

Aztán persze ott volt Kásler is, akivel lett volna alkalmam személyesen is elbeszélni. Nem érzetem magamat eléggé felkészültnek erre, de sokat gondolkoztam rajta, mígnem odamentem hozzá, és megpróbáltam kitérni a nagyjából három héttel ezelőtt küldött nyílt levelem tartalmára. Azt mondta, hogy napi 1000 levelet kap, úgyhogy nem emlékszik rá, sem arra, hogy mit válaszolt, ám mivel készült felmenni a színpadra beszédet mondani, csak azután folytattuk az eszmecserét. Éreztem rajta, hogy nem akar velem sokat időzni, ezért megpróbáltam rövidre fogni magamat, de nem tudom eldönteni, hogy teljesen logikusan kezeljem-e, hogy több időt akart fordítani a tehetősebb, hivatalokban dolgozó emberekre, akikkel még beszélni szeretett volna, vagy egyszerűen csak lerázott, mert így is elég rövidre sikeredett ez az egész. Lényegében annyit mondtam neki, hogy meglepett, hogy miután március 9.-én hallhattunk tőle először az alkotmányozásról, még aznap, gyakorlatilag 4 óra alatt megszilárdíttatta azt az emberekkel (fogadalom) érdemi tájékoztatás nélkül. Ő ekkor erősen bólogatni kezdett, hogy igen, ez valóban így van, de mindennek oka van, és mindent a maga idejében kell megismertetni az emberekkel. A kérésére személyesen bemutatkoztam neki, és azt mondta, hogyha ezen a néven írok neki levelet, el fogja olvasni, és hogy nyugodtan írjak, mert minden kritikára fogékonyak, szükség is van rájuk. Ám ezennel el is köszönt.

Szóval egyszerre logikus is, hogy nem akar velem időzni, de úgy érzem, hogy még lett volna mit megbeszélni ezzel kapcsolatban, és nem igazán adott rá lehetőséget, hogy konkrétabban kifejtsem az álláspontomat. Kíváncsi vagyok, hogy következő levelemre, leveleimre valóban fog-e reagálni, ha úgy teszek, ahogyan kérte. Bár nem nagy dolog elmondani a nevemet egyébként, de mégis csak információs háború van, és bármely titkosszolgálat bármennyit is tudjon már rólam, én még mindig tartózkodóbb vagyok, természetesen Káslerrel szemben is, ezért most kissé felemásan érzem magam, de legalább ezúttal is gazdagodtam a tapasztalatokkal.

Úgy érzem, hogy a beszámolók mellett sok jó gondolat is elhangzott itt, a történelmi alkotmánnyal kapcsolatban is. Viszont még mindig hozzátenném, hogy a történelmi magyar alkotmány hatálybahelyezésével, így a parlament alsóházán túl a felsőház benépesítésével nem látnám megoldottnak mindazt a problémakört, amellyel ma küzdhetünk ebben az országban, és tulajdonképpen az egész világon is, de erről még mindig csak a későbbiekben fogok bővebben szót ejteni (illetve az előző bejegyzésekben is írtam már erről...).