Rengeteg tapasztalatot megélünk, rengetegen, olyan is, mintha nem lenne szükség a továbbadásra, hiszen a lehetőség adott mindenki előtt, hogy értékelje, csaknem bizonyos, hogy mindenki átesik ugyanazokon a dolgokon. A visszaigazolás hamar is érkezik, ha felvetjük egy tudás hiányozását a fejekből, hogy igen, más is pontosan tisztában van a dolgokkal, de ő is úgy érzi, szükség van erre, mert mindenhol ezen tudás hiányát érzékeli a körülötte működőkből. Ilyen tapasztalatokat rengetegen akarnak átadni, egyszerre a felesleges szócséplést, szájtépést, "közhelyet" emlegetve mások szerint, akik azonban rendre bizonyítják is, hogy annak nincsenek eléggé tisztánjában, vagyis a szükség mindig a visszájából mégis kinyerődik. Jó eszköznek tűnik képanyagok, netán egészen összetett vonulatok akár "kitalált", megidéző jellegben újraélesztett közlése. Ez történik például megannyi filmben. És sokan bólogatnak, de a gyakorlatban mégis kibukik a hülyeségük, disszociált képtelenségmélyük, ami segítségre szorul - a már használt eszköz jelenléte ellenére újra felkínálja magát az akarandó, hogy a bőség zavarából meríthető megélt, de kevesek által jól felfogott, tanultan alkalmazott mintaismeret újbóli rágódásra, vetítésre, átízlelgetésre kerülhessen, kerüljön, próbáljon kerülni, kerüljön már, áá-nem?
Csuromra tapasztalt élményfürdőzött életutak és jelentős egyszeri jelenetlezajlások újként felmutatása, fulladásig ismétlése, tekintélyes energiákat, erőforrásokat felbújtó megjátszásra ki tudja már hányszor, és merre, hogy lenne már neki foganatja, és nem csak kipördülne az újtechnikás nyálfolyással az egyébként friss eszméletű újraúj mástértő generációk megtapasztalásain átfolyva, ógenerációk ódon bambulatán megütközve, Rököny E Világon!
![Tanulságos közlekedési videó [komment bejegyzés]](https://m.blog.hu/kr/kritikaigondolkodas/image/.external/.thumbs/e74f5e09e9ddaf3c631f6a73f5b3de06_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
