Akkor kicsit visszavéve a hangsúlyból, fogalmazhatunk úgy is, hogy csak a kíváncsiság beszélt valakiből: "Ákos meg mindig a minőségre törekszik (tudtommal), akkor nem értem ilyenkor, hogy ez mi?" Kárhozott ember, aki egy jó produkcióban helyesel a minőségnek, s ha az a meglévő eszközökhöz képest alábbteljesít, kíváncsiskodni kezd. Mindazon túl, hogy alkotói szabadságként lehet akár szándékos is, valamilyen furmánnyal, akár extra üzenetet rejtve(?), illetve azon túl, hogy senki szerint nem ez a lényeg, csak egy kis kíváncsiskodás a nagy-nagy egészen belül.
Itt merném említeni, hogy az Üzenet és Annak Megoldásai témakörben a grafikai vetületen túl, nekem inkább a nyelvészeti rétegben nagyobb az érdeklődésem, amit nem neveznék senki részéről kívülről türemkedő senkit nem érdeklő egyéniszocproblem nyavajgásnak, tekintve, hogy Ákosnak is fontosak a szavak a dalaiban, nem csak nekem. Szóval megintcsak nem ez az egy szó a lényeg, a nagy-nagy egészhez képest szemet hunyok felette "jobb, mint a semmi" alapon, csak az érző lelkemben valahogy felrezzen az a mellévágódás, hogy például a végszóban nem találtam jónak a "kér" szót. Mivel van egy kis világkép-háttéranyag összegyűlve már személyemben, így is átjött, miről van, illetve akar szó lenni: nagyjából a "kíván" szó szerepét hivatott magárahúzni, mivel a hatalmaskodók nemigen szoktak kérni szép szóval, annál inkább áhítoznak kegyetlenül. Aki annyit kíván, amennyit meg nem kaphat, Azt fogja kapni, amit nem is kíván. Kérést mondani kicsit fogalomzavar ebben a helyzetben, én ezt tartom szerencsétlennek, ha már (és hála az égnek) fontosak a szavak, legyenek azért is fontosak, hogy precízen arra tudjanak figyelmeztetni, amire akarnak, ne vigyenek félre élből senkit, akik még nem rendelkeznek azzal a háttértudással - és jó esetben pont ez a dal vezetné rá a figyelmüket, ha nem csúszna el a precizitásán.
Most tulajdonképpen NEM a "kér" szót elemeztük, hanem behatóbban az egész munkásság került (hepciáskodás nélkül) átízlelgetnivalóra - maradjunk is ennyiben, ha kérhetem, nem mondtam semmi helytelent.
Nincs kedvem bemásolni az előzményeket (lásd kommentek keresztbe-kasul), maradnék az általam felvetetett szemléletrendszer hirdetésénél. Majdnem egy másfél órás előadást tudnék most tartani, olyan kedvem lett, de leírni semmiképp, már ennek a kommentnek a megfogalmazásába is majdnem belerokkantam, hogy az olvasókkal párbeszédképes maradjon (mivel a tipikus sztereó légkörébe fejeltem ezzel bele, ez nagy feltétel volt, és pont ettől váltam előadás-mélységű témaképessé majdhogynem)...
Felvetődés helye:
