Jó érzés tudni, mit értem el, hová gyarapodtam az idők során, de nem tudom feldolgozni, hogy éveimbe került, amik nincsenek többé. Látom magam előtt, hová érhetek el egy újabb visszahozhatatlan évnyi életidő feláldozásával; mert nem szabadak a napjaim, nem tudom kellőképp magamra fordítani az energiáimat - cserébe a végén lesz X tapasztalatom, és X visszaforgatható ellenérték a tarsolyban. Mindkettő hasznos a jövőre nézve, de mindkettő a jelen (és közelmúlt) megölésén keresztül válik elérhetővé; nem érzem úgy, hogy a Ma már Ma is engem szolgál, hanem majd Idővel Fog, addig a Mát megölhetem cserébe. Ha nem teszem, akkor később ennyi se lesz örökömül-örömömül.
Igaz, iskola mellett még mindig könnyebb volt létezni, mint most, de azoknak az éveknek nem volt akkora kézzelfogható tétjük, mint a munkaéveknek, most viszont már nem vagyok elég fiatal ahhoz, hogy fecséreljem a fogyatkozó szabad időmet eme tét árán sem. Nehezményezek. Mondjuk ha hamarabb elkezdhetne dolgozni az emberfia, annyi sok időrabló iskolaév nélkül, akkor kevésbé emésztene a dolog; vigaszul, általános perspektívaként ajánlják, hogy olyasmiben helyezkedjünk el, ami életcélunk, így munkában is játékos szabadidőnek tűnik. A rekeszesítés rendszerében azért ez sem olyan magától értetődő, szabadjon megjegyezni.
2018.04.07. 19:59
Tetszik
0
1 komment
Címkék: minden blogíró 2018
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kritikaigondolkodas.blog.hu/api/trackback/id/tr2613816792
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gergő92 2018.11.27. 18:59:07
Én velem pont fordítva volt/van. Az iskloai évek voltak a börtön és a "felnőttek világa" lett a "szabadság", ahol inkább az volt nagy feladat, hogy a rengeteg szabadidőmet, hogy használjam fel, hogy ne káros szenvedély uralják az életem.:)
