Kritikai Gondolkodás Blog Várólista

Szerkesztve: 2016-Márc-26; Ez a bejegyzés tökéletes mintapéldája, hogyan tud egy ember hosszasan a semmiről beszélni, akár egy politikus, csak azzal a különbséggel, hogy én kiforratlanságomból tettem így, míg a politikában jól felfogottan megkonstruált szövegek vannak. Tanulságul az eredeti szöveget kihuzigálva, utó-rövídítve írok példát hasonlóan jártassági hozzánövekedésben szenvedő sorstársainknak:

Egyre több bejegyzésem végén található meg a 'blogíró' címke, pedig azt hittem, hogy ez csak elenyésző mértékben fog ismétlődni a blogomon - közben meg ez alá is bekerül, mert már megint magamról, és nem a világ dolgairól kezdek el irományozgatni...

Érzem, hogy túl sokszor írok magamról,...

A helyzetjelentés-em óta az már egyre jobban kezd kiforrni bennem, hogy hogyan mondjam el egyre több alkalommal, és helyen, hogy tulajdonképpen miért is nem halad a blog úgy, ahogy az elvárható lenne..., de sok téma még mindig kiforratlanul vár bennem arra, hogy végre kiforrjon, és látszólag semmi változás nem is történik nálam e téren.

Szóval újult erővel állok neki írni pár oldalt ismételten "a semmiről", hogy azért a bennem/körülöttem zajló "akadályozódásokról" is tudjatok némiképp valamit, ami a blog "ürességét" adta eddig, és minden valószínűség szerint (az időnkénti, bejegyzések formájában felismerhető "kivételek" mellett) fogja adni ezután is.

Persze. Hát az embernek az esik a legkevésbé a nehezére, hogy magáról, meg a dolgairól szövegeljen, hát nem meglepő, hogy ez nekem megint sikerül.
Hogy ehhez képest a dolgaimról (gondolván itt kizárólag csak a felvethető témáimra) miért nem sikerül mégsem "szövegelni"?

...de egyelőre nehezebb a témáimat fejtegetnem a bajaimnál, kínomban teszem.

Néhány említendő, de viszont nem kizárólagosan közrejátszó dolog például a lustaság is, vagy hogy nem szeretek mindennek csak úgy nekiülni, hogy "na most van két órám, ezalatt csak erre meg erre fogok koncentrálni, és igenis megcsinálom!"..., de ezeken kívül más dolgok is közrejátszanak a lassulkodásomban. Többek között van, amikor a fejemhez kapok, hogy most spontán módon elkapott a megfogalmazási ihlet, és percek alatt oldalakat írok (lásd a jelen bejegyzést is: teljesen egybefüggő, mert egy az egyben íródik), máskor meg csak leülök, hogy "húú, mostmár tényleg írni kéne", de csak kérdezem magamtól, hogy miket is akarok (akartam...) én ezekől írni? További akadály az is, hogy sokszor nem tudok valamit konkrétumokkal sem kiegészíteni, mert tulajdonképpen egy csomó témában nem vagyok járatos, csak azt tudom, hogy a gondolkodásmódom tökjól ki tudná egészíteni ezeket a konkrétumokat, ha lennének. (Műveltség hiánya? Már amit műveltségnek lehet mondani ezekben a témákban (...). :) De végülis az...)
Bosszantó, de akármennyire is szertném eltökélni magam, és bizonyos témáknak mégiscsak nekiülni, állandóan szembetalálkozom a leglassítóbb próblémámmal is, ami pedig maga a kiforratlanság.

Olykor, hogy már eröltetve kezdenék bele egy témába, mintha direkt semmi nem jutna az eszembe, máskor hiába kap el a hevület, mert túl kevés konkrét dolgot tudok felidézni az életemből, hogy ellenőrizhetőbbé tegyem számotokra a tapasztalataimból való következtetések helyességét. Nagy úr a lustaság is, de még képtelen vagyok bármely két szabad óra alatt folyékonyan kiírni magamból, ami odabent lappang, még mindig nem tisztázódtak le bennem a dolgok eléggé, időre és spontán ihletekre van szükségem. Kicsit talán elsiettem ezt a dolgot, de mostmár kénytelen vagyok lépdelni rajta.

Példának okáért a kritikai gondolkodásról írtak nagyjából négy különálló, külön megközelítésből, és külön időpontokban keletkezett/elkezdett piszkozatból álltak össze végül. Igen, összeálltak, de viszont igen, csak végül. Merthogy idáig el is kellett jutni, méghozzá több piszkozat elkészülését, és azok (elkészülésükkel megvalósítható) egybeforrasztásának lehetőségét kellett "kivárni", ugyanis, bár mindegyikben a saját, már azok kifejtése előtt is legalább egyszer elgondolt gondolataim kaptak helyet, és nem arról volt szó, hogy idő kellett az "új" gondolatok megtalálásához, hiszen ezek régiek voltak már, csak még soha nem állt össze a fejemben egy kerek egésszé a dolog.
(Voltaképpen úgy érzem, hogy még most sem, de ahogy egyre többször olvasgatom vissza a bejegyzést, annál inkább érzem úgy, hogy azért mégiscsak egészen jó lett, ami még akár erőt is adhatna a többi bejegyzésemet illetően, de van egy másik bibi is, amit érzek, és ezáltal mégsem ad erőt teljesen ez a tapasztalat: méghozzá az, hogy egyre kevésbé érzem a bejegyzés tökéletlenségét, pedig írása közben még éreztem. Vagyis hiába jó ez így is, sőt, erről egyre inkább érzem ezt, de mégis tudom, hogy valahogy ennél azért egy jobban összeálló bejegyzést szerettem volna elérni, ugyanakkor már kezdett az is ég(et)ő lenni, hogy 3 hónap után még mindig nem került ki a blogomra a legalapvetőbbnek vett bejegyzés, tehát már kénytelen voltam előbb-utóbb így is-úgy is leírni.)

Például, a Kritikai Gondolkodásról írt bejegyzésemre négy különálló piszkozatot kellett megvárni, hogy azokat egymásba illesztve valami kerek egész-féleséget kapjak az egyébként régóta bennem keringő gondolatokból. Jobbat szerettem volna, bár ahogy kezd az rögzülni bennem, amit leírtam, valahogy múlik a tökéletlenség érzése, mintha nem is lenne olyan rossz. Fő, hogy három hónap alatt csak fel tudtam végre mutatni valami jó alapot.

Már megvan sok téma, tehát volna miről írni, nem most szopom ki a kisujjamból, hogy milyen jó kis tartalmat kéne utólagosan kitalálni a szépen beharangozott blogomhoz, csakhát ez a sokminden egyelőre még nagyon szerteágazik, minden kapcsolódik mindenhez, és be kéne tudnom határolni, hogy egy-egy bejegyzés mettől-meddig tartson, mi mindent foglaljon magába, de úgy, hogy aztán a bejegyzésekben se kelljen indokolatlanul sokszor ugyanazokat a dolgokat mégegyszer csak azért kifejteni, mert azok más szempontból más témákhoz is kapcsolandók lennének, de az se forduljon elő, hogy az adott, kifejezni kívánt gondolatokkal való "bánásmód" átcsapjon ennek ellentetéjbe, és sehol, semelyik bejegyzés alatt ne kapjanak végül helyet, kimaradjanak...

Szóval a háttérben az egyes felvetni kívánt témák újra meg újra átgondolása zajlik, piszkozatok gyártása, amelyek viszont csak egy(b)esülve :) rakhatnák ki azt a teljességre törekvő képet, amit ki szeretnék velük rakni.

Ezenkívül sokmindenről szeretnék még írni, a körvonalakat tisztán látom magam előtt, nem egy semmiből jövő hablaty lesz, amit beharangoztam ide, de elveszek a részletekben, még nem tudom őket jó felépítéssel, ismétlés nélküli külön bejegyzésekben ismertetni meg veletek. A fentihez hasonlóan, háttérbeli piszkozatgyártásra kell várnotok, hogy azok később egy(b)esülve kiadhassák a teljességre törekvő képemet.

Máskülönben még sokminden igazán nincs kiforrva bennem. Csomó mindenről csomó mindent tudnék írni bármikor: összeszedetlenül is ide tudnám "hányni" (pár hetente ki-ki egészítgetve, meg ilyenek) a dolgokat, de ehelyett inkább abban gondolkodom, és arra törekszem, hogy ezt a csomó írhatnékomat, amivel nap mint nap el tudnám árasztani a blogot, összességében ne az értelmetlenül falra hányt borsóval lehessen csak egyenértékűvé tenni, és csak ennyivel szolgálni az olvasóknak, hanem sokkaltal inkább összeszedetten, lehetőleg minden említendőre kitérően szedje csokorba az oda tartozó, persze külön-külön is hasznos, de igazán csak együttesen hasznossá váló gondolatokat.

Nem akarom a "falra hányt borsóval" egyenértékűvé tenni a blog írásait, például hetente átszerkesztett vázlatok káoszával, összeszedettségre törekszem.

Így hát most újfent a türelmeteket szeretném kérni! Ennyi szabadkozás után...
(Ami persze még mindig nem jelenti azt, hogy ha megváratom a kedves olvasókat, akkor már teljesen biztos, hogy a publikálásra kerülő bejegyzések már tökéletesek lesznek, de magamhoz mérten sokkal jobbak, mint nekikezdésükkor.)

Tudom, hogyha ez ennyire nem akaródzik menni, akkor talán nem is kellett volna ezt a nyavajás :) blogot sem elindítani, de ezt nem láttam előre. Láttam a kifejtendő dolgokat, csak azt nem, hogy nem fog menni a mihamarabbi kifejtésük... :)) Ettől még a blognak így is haszna lehet, sőt, biztos vagyok benne, hogy már az eddigiekkel is volt haszna, most is van haszna, és lesz ez még így a jövőben is, de nem abban a tempóban, mint amit egy blognak nevezett akármi esetében már megszokhattunk.

Ez most itt egy kicsit másról, és máshogy szól. De "kitartás", mert ugyanúgy SZÓL, és szólni is fog! ;)

Hasznos lesz, idővel garantáltan meglátjátok majd.

Meglehet, hogy ennek a bejegyzésnek majdhogynem semmi értelme nem volt a blogra nézőleg, de végülis ami a blogíróhoz hozzátartozik az a bloghoz is, így megtűrhető ez a pár oldal is ide... :D Egyébiránt ez a (most tényleg kiforrottabb) szövegalkotás (Helyzetjelentés 2.0) mégis adott egy kis erőt, sikerélményt a továbbiakhoz.

A fentiekhez megköszönöm a megértéseteket, és közben már fordulok is a füzeteim felé, hogy elkezdjek még néhány, a jövőre nézve értékes piszkozatot...!

Megértéseteket és türelmeteket köszönöm, Helyzetjelentés 2.0-t olvastatok.

U.i.: Természetesen bármikor adódhat úgy, hogy kisebb témákkal kitöltöm az "űrt". Az egyik készülő videóm is esedékes lenne már ide (ami egyúttal reklámként is szolgálna a blognak). (Hogy ez most vajon ígéret-e? Hát majd meglátom, mert nem szeretek ígérni. :D De amint én, úgy majd meglátjátok ti is.) Egyébként nem a sokadik chemtrail-es videó lesz, mondjuk különkiadásban, hanem valami új dolog. ;)

U.i.: Természetesen bármikor kitölthetem az "űrt" kisebb témákkal, például készülök egy videóval (ami reklámként is szolgálhatna majd a blognak), az teljesen más élmény lesz az írásos próbálkozásaimnál.