Utoljára szerkesztve: 2020-08-08
Békés Új Évet Kívánok mindenkinek 2020-ban!
Két év szolíd figyelmezés mellett megint hallgatom lassanként az új szerzeményeket, és noha ismét ezzel az emberrel találom meg a témaadóm, a történet a fontos tőle is, tőlem is, nem ő és nem én. Egy gondolat erejéig akadtam el, nem beszélve arról a végeláthatatlan többmindenről, amit akár csak egy-egy szó is történetrengetegként elindít, lejátszat a fejemben, és bizony volna mindenhol reagálni, figyelmeztetni való. Továbbá nem a mindenáron kifogásolhatást-keresés íratta velem a megnyilvánulásomat, hanem a közös halad(tat)ás reménye, szerzőkhöz, olvasókhoz is irányulva, halaszthatatlanul. Csak a szokásos az új, friss referenciát lereagálva. Üdv ismét a blogon!
A friss, '19 évvégi Elhiszem c. Ákos (családi) dalban hangzik a sor, "...egyedül az, akinek elhiszed, hogy békét hoz mindenkinek, hogy rábízhatod az életed..."
Nem fogom a dalt körbejárni tüzetesen, csak ezt a három szót, ami megütötte a fülemet.
Békét nem hoz, még ha tudja is, miként elérhető, e tudást igyekszik is átadni (mely amúgy is tudható, csak a figyelmetlenek figyelmét öngerjesztő feladatos dolog felhívni rá), ha e tudást át is adta, nem a békét hozta el. A béke (kezdjük onnan) kollektívabb értelemben (nem csak) emberek közötti viszonyulási forma, amit csak a résztvevők maguk tudnak képviselni, először is a saját nevükben és azon belül is saját magukban megtartózkodva - lehet egy béke egyoldalú is. Ha az ember megtalálja az egyéni belső békéjét, önmegtartóztató önerejét, miként tudja elfogadni, hogy a dolgok olyanok, amilyenek, merről miért tartanak merre, mások emberi döntései és-vagy természettől fogva létező okok miatt, akkor a béke egyoldalúan már létezhet; nem fogod a neked ártót sajátmaga, akár tudatlan tettével tükör-viszonozva vagy bárhogy megbosszulni, tudod miből ered az ostobasága, és hogy ostobaság aszerint, és nem az eredők szerint kezelni a helyzeteket. Különösen lényeges, hogy a másik tudatlansága nem mindig azt jelenti, hogy nem tudatosan, jól felfogottan cselekvő, számító emberről van szó, hanem arról, hogy csak egy bizonyos részt vett figyelembe, hiszen nem tud mindenről, hiába is áltatja magát, hogy mindenkori legjobb tudása, akár legjobb szándéka szerint is jár el, és mégis csak árt. Emberek megértési viszonylataiba nem lehet békét hozni, legfeljebb erőszakkal érvényesülhetne ez a fogalomkör, ami máris képzavaros meseszép hülyeség (íme még egy külsős referencia, a dalhallgatók számára). Tájékoztatni lehet másokat, illetve saját bőrünkön példát állni - ha figyelnek jól, ha nem. A béke egyéneken múlik, nem elhozható. "Ha a szívedet te is kitárod, igen" - folytatja másutt a dal. Így, itt korrektebb, csak úgy, ott nem volt pontosan az.
Ebből is az a képzet tűnik fel számomra, hogy bár egy bizonyos nagy részt Ákos is tudatosan átgondolt, megfontoltan bánik vele, kitűnik mi az, amit kapott információként, mintegy feldolgozatlanság látszatával ad tovább, ha csak nem a dalszöveg alkotása alatt ő maga sem vélte éppen könnyebben kifejezhetőnek, akár saját mellékíz-ellenérzését lenyelve is inkább kiadta így. Mondhatjuk is magunknak, hogy a lényegen nem változtat, legfeljebb a jól odafigyelőknek, akik értik enélkül is, de nekik viszont ugyanez a feladatuk, hogy felhívják mások figyelmét a pontatlan szemrevételezésekre, tudást hozva, átadva, a jól értés: béke kedvéért, pontosan. Akárhogy is, átgondolása, intuíciói, fogalmi és fogalmazási készségei mellett, ilyenkor érzi azt az ember, hogy még talán van mit tanítani, neki is tanulnia, és jórészt csak egy felkarolt történetet dolgozott fel javarészt - ami nyilvánvaló is, sőt, még ránk nézve lenne rosszabb, ha a referenciákat sem értenénk tisztán. Például van a 16 éves időugrás a dalban*, ami szintén nyilvánvaló referencia, de én nem ismerem évekre lebontva a történetet, hogy éppen melyik pillanatról melyik pillanatra ugrik, melynek tanulsági jelentőssége is lehet, ha fontosnak tartotta így kiemelni, lehet aktualitása, bár ez csak egy lehetőség, tudatlan magyarázkodás a részemről. (*Szerk: ez valóban tudatlan magyarázkodás volt a részemről - de legalább nyíltan felkészültem rá: valójában nincs 16 éves időugrás a dalban a "16 éve telt" azt jelentette, hogy "betöltött 16. életév", a referenciát nem ismerve, ezt a kifejezést magamtól nem értettem meg. Csak a referencia tényében voltam bizonyos.) Tudni kell, mikor hírt akarunk továbbvinni, újra adni másoktól származó, tanulható tudásokat, hogy egyszersmind nem érdemes vakon kijelentéseket tenni, magának a mesélés, elbeszélés, feldolgozás, újraközlés szerzői idegenségének ténye mellett sem, vagyis vakhitet adni tovább, ami lehet teljesen igaz dolog hite is, de az átadó részéről nem éppolyan átéltnek, átérzettnek mondható, mint a többi sora. Ez főleg ilyenkor, részletkérdésekben lehet igazán fontos, amikor az eredeti üzenet továbbadása egyszer-egyszer rosszul választott szavakon sikkad el. Én is így hallottam, tanultam tehát, hogy békét hoz, bár értelmi és tapasztalati mintáimra támaszkodva nem ezt mondanám, fent hát átírtam nektek.
Én így tartom magam ehhez: fontos, hogy tudjuk az aktuális helyzetben, hogy a hallgatóság tipikusan mire figyel, és a szemléletmódját ismerve, hogyan fogja a lényeget is félreérteni apróságokon elbukva. Ezt akartam helyesbíteni.
Szerk.:
Spontán születéssel elmaradt 2019-es bejegyzésnek lenni, a zavaros, túlrészletes fogalmazási stílusomat viszont nem vagyok hajlandó máris kiegyengetni, mert az külön munka lenne; örülök, hogy másfél óra gyors meghajtással írtam másfél év után, tapasztaltabban, jellemváltozások tükrében is. Mert ugyan más egy kiadásban érvényesülő dal szövegével készülni, mint egy spontán gondolatfuttatást hagyni magunk után, szabadjon ezt mondanom. Mindegy..., jobb lesz majd holnaptól!
