Utoljára szerkesztve: 18 óra 55 perckor
Sziasztok! Nagyon régóta nincs friss tartalom ezen a Várólistán, ellenben van sok lappangó téma bennem, amire általában "most sincs időm", de hosszútávon szándékomban áll összeszedni magamat és a soraimat, témákat. Az internetes életem évek óta döglődik, újszerű késztetés dolgozik bennem, hogy újra vegyem a fáradtságot és kifejtsem a véleményemet, reagáljak pl. a youtube-os "történésekre" is, stb-stb... Az első lépéseket teszem mostanában, hogy újra megjelenjek a színen, köztük a közlekedési hüledezések is szerepelnek, és ha már írtam valahova, régi szokás szerint komment-bejegyzésként közlöm újra itt, ne vesszenek el a gondolat-formálódásaim.
Bár az alábbi videó eredeti feltöltése csakhamar országosnak nevezhető nézettségre tett szert két hét leforgása alatt, a jelenlegit azért is osztom meg, mert - egyelőre felirat nélkül, csak angol nyelven bár - nagyon tanulságosnak tartom a részletes körüljárást szóban, amit Jamal - egykori Tolvajkergető - rögzített "Egy Futár Élete" nevű videósorozatában, ritkaság az ilyesmi.
A hasznos fejtegetéseket folyamatosan frissítem.
"Toyota crashes into police car - My thoughts about the accident | Reacting to your comments"
Közvetlen link a videóhoz:
https://www.youtube.com/watch?v=qMjGWOJOFz8
Nagyon megéri ez a tartalom, ritkaság! Engedelmeddel pár tanulságot hozzáfűznék másokért is:
Az sem egy utolsó közlekedés-védelmi elv, miszerint, ha nem biztosított (értsd jól: nem lehetetlen, de látszatra sem biztos), hogy a zöld jelzés tartama alatt át tudtok jutni, akkor "tilos" elindulni. Mint védelmi elvből adódik, hogy betartásával nem fogunk hibát HIBÁRA halmozni /ahogy itt a rendőr esetében történt/, bár az elsőből csak kellemetlenség következett elkerülhetetlenül, az utolsó figyelmetlenség attól /szigorúan nézve/ független.
Ezzel rokon elv még (bár nem teljesen idetartozik), amikor nincs elsőbbséged, de pl. a forgalom sűrűsége tartósan akadályozná az előrejutásod, akkor a Nem Elsőbbségi Helyzetedtől függetlenül is jogod van nyomulni. Jelen esetben, bár elsőbbségetek volt, a kérdéses átjutásotok /mint akadály/ hasonlít erre: ha 1 lámpát meg kell várni, belefér; ha már 2-t is meg kellett várni, akkor a 3.-nál joggal (ill. az élet törvényeire tekintettel) nyomulhattok előre. Pillanatnyi peches helyzet nem jogosít nyomulásra, de a tartós igen. (Lett második pech.)
Egyébként:
Maga a helyzet teljesen életszerű a mindennapok forgatagában azzal együtt, hogy szvsz. mindenkinek lett volna ideje mindenre, ha a zebrán közlekedők átkelése után a beragadt autók hamarabb előrecsorognak.
Azt is tudom, hogy a szabályok betartása szigorúan nézve csak segédmankó a tapasztalatlanoknak, védi saját magukat hiányos belátásuktól, rossz döntéseiktől. A tapasztalt ember viszont a szabályok figyelembe vétele mellett azoktól akár eltérve is tud biztonságosan közlekedni, hiszen a valóságból indul ki, aminek a jog csak alárendeltje és nem fordítva(!!!): mint biztonsági ernyőt hivatottak létrehozni, nem pedig a valóságot felülírni, meghatározni, beszabályozni teljes valójában, arra amúgy is képtelen. Tudom, hogy ez sokakban ellenérzést kelt, jószerivel azért, mert nem figyelnek a szavak súlyára, illetőleg maguk is tapasztalatlanok ahhoz, hogy egy magasabb szintről belássák a valóság önnön rétegződését. (Állambácsi nem az Isten. Előbbi alárendeltje utóbbinak. Ahogy jog a valóságnak. Aki a baleset révén akarja ezt visszafelé magyarázni, az a szavak súlyára nem figyelt: van hibázás is, de nem csak az esetről van szó...)
maztro
Szerk. #1:
Gyönyörű írás! Így már tudom értelmezni. Múltkor stream közben nem volt meg a szabad processzorkapacitásom, hogy felfogjam :)
A Courier's Life - Egy Futár Élete
"Az sem egy utolsó közlekedés-védelmi elv, miszerint, ha nem biztosított (értsd jól: nem lehetetlen, de látszatra sem biztos), hogy a zöld jelzés tartama alatt át tudtok jutni, akkor "tilos" elindulni. "
Ez nem elv, ez szabály, benne van a kreszben:
"9. §
...
(7) Zöld fényjelzésnél sem szabad az útkereszteződésbe behajtani, ha azt - forgalmi torlódás miatt - a zöld fényjelzés tartama alatt előreláthatólag nem lehet elhagyni."
Ezen nincs mit szépíteni. Ha benn ragadsz, hibás vagy. Nem elvből, szabályból.
szerk.: kiemelés tőlem.
Garlarg
@Garlarg Abban igazad van, hogy ez szabály - viszont a jogi tolvajnyelv (ne érts félre, ezzel nem téged minősítelek) nem mindig van teljesen tekintettel az életszerűségre, ahol emberi megközelítésből már inkább csak elvi kérdésnek nevezném (mint a magyarázatom sejtette).
Itt egyébként, előreláthatólag el lehetett volna hagyni a kereszteződést(!), hiszen:
- a lámpaváltás ideje alatt volt elegendő idő, hogy
- a belátható összes gyalogos átkelése után,
- nyilvánvaló szabad helyre csorogjanak tovább az elsőként beragadt autósok.
( Szerk: A fehér időben, elég időt hagyva(!) megtette, innen is látszik, ha a fekete követi a példáját, az a 10 másodperc 1:18-1:28 biztonságosan elég lett volna mindenre.)
Semmi nyilvánvaló jel nem utalt arra, hogy más akadály is lesz (és nem is lett), minthogy a beragadó autós rosszul reagálja le az önhibáját, azaz tovább dekkol a kereszteződésben, mint kénytelen, így márpedig előreláthatólag mindenkinek lett volna elég ideje mindenre a következő lámpaváltásig. Nem volt beláthatatlan időre állandósult fizikai akadály előttük az adott időkeretben, csak fejbeni akadályaik voltak - bár ezzel nem akarok bántani senkit, az életszerűséghez ez is hozzátartozik (élet az életben VERSUS "jogi tökély??").
Belefeledkezhetünk a felületes kezdeti képbe, de valójában az összképet kell tudni mérlegelni, az pedig belátható volt előre. Extrém példákat nem kell hozni, kizárólag a jelen esetről beszélek.
Más kérdés, hogy a kritikus pont az egész szituációban a rendőr utolsó figyelmetlensége volt, anélkül ezek a "kölcsönös", apró szabályszegések csak kellemetlenségek maradtak volna baleset nélkül.
maztro
Tudom, csak lyukat beszélek a hasatokba, ha ígérgetek, ezért le is szoktam róla, csak közlöm, hogy sokminden történt velem, ami lefoglal, a jellemfejlődésem alakul, a várakozás pedig bennem van, hogy ne hagyjam cserben a régi önmagamat, legyen időm összerakódni még errefelé (meg másfelé) is. A nagyját 9 év alatt pusztán ki sem írtam magamból, amit régen szerettem volna és azóta is bennem van, manapság is hasonló "megnyilvánulási problémákkal" küzdök, de van fény az alagút végén, csak ez esetenként 10 évekbe tellik.